2011. június 26., vasárnap

What Not To Wear


Coeur de Pirate "Comme des enfants" de coeur-de-pirate



Ma reggel eszembe jutott egy eset, ami tavaly nyáron történt meg velem.

Gondoltam, hogy lejegyzem nektek, hátha tanultok a hibámból, így tanúlságként szolgálhat azoknak, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint amiben én jártam anno. Mert mostmár teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a ruha tényleg nem teszi sehová az embert, inkább fordítva.

Na , de ahhoz idő kell, hogy első benyomást lerombolhassa a belső ( ha nem is idő, de jó pár szó mindenképp szükségeltetik ahhoz, hogy ezt- azt megtudjunk a másikról).

Abban talán nem ért velem mindenki egyett, hogy a kifogástalan/ izléses/ stilusos/ egyedi külső előtt áll ( jóval), hogy mennyire udvarias az illető himnemű egyed ( szerintem fontosabb). Szóval talán emiatt a hierarchikus elhelyezkedés miatt történhetett meg az, hogy egyik nyári estén, amikor Bogival éppen egy jó kis jeges kaktuszt fogyaszottunk és a barátnőm kiment oda, ahova még a királyok is egyedűl járnak ( bizonyos lányok van, hogy kivételt képeznek). Kiment, én meg egyedül maradtam és a szomszédos asztalnál ülő két fiú udvariasan és valamilyen kis viccel fűszerezve megkérdezte , hogy átülhetnének-e hozzánk, mert látták, hogy jól érezzük magunkat és csatlakozánának, vagy valami ilyesmi replica volt ( nem emlékszem pontosan mit is mondtak az az igazság). Mivel igazából unatkoztunk (mivel már úgyis indúlni készültünk és szotyink is maradt, amit nem akartunk hazavinni és nem is akartam megsérteni őket, mert tényleg nagyon kedvesen kérdezték) megengedtem nekik, hogy átüljenek az asztalunkhoz...

Álltalánosságokról beszélgettünk a fiúval, amelyik mellém ült. Ebből már kiderűlt, hogy nagyon jófej, laza, vicces, nyitott, őszinte, figyelmes, vicces:p De mindezek ellenére, mégis előitélettel néztem rá, nem tudtam teljesen komolyan venni, mivel nem volt éppen valami jól öltözve... Elnyűtt, kopott, egyszerű felső volt rajta, a nadrágján, meg rendesen látszott, hogy piszkos, hiába volt fekete, olyan fehér porréteg volt rajta. A cipője meg régi, szakadt converse.

Közben a beszélgetés az öltözködésre és a külső megjelenés fontosságára terelődött. Mondtam, hogy szerintem bizonyos szinten az ember kifejezheti személyiségét a ruházata által és azt is, hogy mások megtudhatnak ezt-azt rólunk miközben megfigyelik a megjelenésünket ( azért mentségemre szóljon, hogy akkoriban elég gyakran néztem What Not To Wear műsort Stacy-vel és Clintonnal:p ).

Ahogy így belemerültem a személyiség elemzésébe az alapján, hogy ki mit vesz fel a hétköznapokban és milyen magabiztos a megjelenése és, hogy mások mit gondolhatnak róla -hirtelen félbeszakított és megkérdezte tőlem azt, hogy én milyen véleménnyel vagyok róla. Erősködött, hogy nézzem jól meg ( amúgy szerintem már észrevette, hogy jól végigmértem) és áruljam el bátran, és őszíntén, hogy róla mit tudok elmondani, mit gondolok róla a külseje alapján. Gondolkodtam, hogy mit mondhatnék. Törtem a fejem, hogy ne sértsem meg azzal, hogy számomra nem túl bizalomgerjesztő szakadt cipő és poros nadrág, végül annyit kiböktem, hogy : egyszerű! Azt, mondtam, hogy egyszerű!

A szemembe nézett, majd lehajtotta a fejét... Feldolgozta azt az egyetlen szót, amit megfogalmaztam róla, mert gondolom, ő is pontosan tudta, hogy hogyan van öltözve és hogy én is mit gondolhatok emiatt. Tudta, hogy a külseje alapján kategorizáltam és nem vettem teljesen komolyan azokat, amiket mondott, azért ahogy kinézett. Ebben a röpke pillanatban nagyon elszégyeltem magam, mert ráébredtem arra, hogy mennyire tévesen és hibásan gondolkodtam, ítéltem meg az embereket. Az volt a legfontosabb, hogy más mennyit és mit mutat magából, nem az, AKIt az anyag valójában rejt. De ami ezután elhangzott még pirongatóbb volt... A fiú ( azért nem nevezem nevén, mert elfelejtettem, hogy, hogy hívták.... valami különleges neve volt....ritka...de jó név...amit nehéz megjegyezni) megtörte a csendet, a szemembe nézett és csak annyit mondott, hogy szobrász.

Szobrász volt, akinek semmi kedve sem volt hazamenni egy nem éppen túl jól sikerült vizsgája után. Ezért volt olyan a szerelése, amilyen.

Annyit meg kell hagyni, hogy nagyon tanúlságos találkozás volt. Azóta soha nem láttam viszont az ifjú művész urat, de örülök, hogy megismerhettem, mert rendesen fejbekólintott az az egyszerűség, nyíltság és bátorság, ahogyan szembe mert szállni mindazzal, ahogyan másokról gondolkodtam ( és sajnos nagyon sok esetben ítélkeztem). Szóval, amit semmiképp sem szabad magunkban viselnünk ( what not to wear) az az előitélet, büszkeség és mások lenézése, Bármi más jöhet;) ; a ruhákról és a stílusról kapcsolatosan, pedig a következőt képviselem: Keep it easy, Keep it simple, Keep it yours!

Nincsenek megjegyzések: