2009. augusztus 27., csütörtök

KÖZEL HOZZÁ





Istenem,

Hogy lehetnék egészen tied?

Mit tegyek, hogy megüresítsd oly sok bűntől terhelt, roskadó szívemet?

Istenem,

Hogy lehet, hogy nem vagyok szabad?

Szívem minden dobbanása azt suttogja rab vagy, csak rab, rab...

Valami bennem kettétört és széjjelhasadt

Segíts kifeszítenem a vasat!

Segíts újra levegőt vennem!

Uram,

Mit kell tennem, hogy újra lélegezzem?

Mi változtathatna helyzetemen?

Valami még adhat erőt elfáradt testemnek, ami mindíg újból

Visszafordíthatatlan, egyhangú nyomorbó próbál

Ki-ki törni?

Istenem,

Hol tudhatnék elrejtőzni?

Elesve a bűnnek terhe lelkem ismét összeörli

És darabokban betonon fekve, valami különös hang hatol be szellemembe

,, Hallgass el! Légy most csendben,

hogy szóljak Fiamon keresztül,

Csak meg kell, hogy üresülj!

Általa teljes gyógyulást hozok sebes szívednek

Örök, végtelen szabadságot rab lelkednek

Tudd, hogy én vagyok Istened

Oltamad és erősséged

biztos segítséged a nyomorúságban

Rejtőzz el,

Nyisd ki szemed és találd magad védő karjaimban

Kerülj olyan közel Hozzám, hogy engem láss meg önmagadban!,,

2009. augusztus 24., hétfő

GIRLPOWER - férfiszemmel

Szexi csajok domináns szerepben – kik ők, és mit akarnak? Üzenet a lányoknak, vagy figyelmeztetés a férfiaknak? Aki számít, benne van, sőt csinálja. Szóval, mire véljük a GIRLPOWER-t?

www.divany.hu/Kettos-latas/girlpower
A linkre kattintva egy cikket olvashattok. Ha van velemenyetek irjatok le!

A „girlpower” nem más, mint Amazónia harci kiáltása. A támadás kimondott célja a férfiak által uralt territóriumok visszafoglalása a jogegyenlőség nevében, ami politikailag korrekt gondolat lehetne, nekem azonban úgy tűnik, hogy a „girlpower-offenzíva” messze túljutott az egyenlőség eszméjén és határvonalán, és immár a férfitérfél gyarmatosítása felé vette az irányt. A modern Amazónia területfoglalási törekvései egyaránt jelentkeznek a munkahelyeken, a nyilvánosságban, a párkapcsolatban és az intim szférában. Totális letámadás folyik; minden érzékszervünk csapdába esik. A gondolati töltet nehezen kifogásolható álorcát mutat, a kivitelezés viszont kifejezetten a fő érzékszerveket támadja, merthogy a girlöknél végre nagyon is a nőiességből jön a power. Illetve abból, amit annak gondolnak.

A férfiak elleni támadás ténye abból is jól látható, hogy Amazónia ezúttal nehéztüzérséggel támad, azaz olyan bombázókkal, akik egyben a divatot is diktálják. Új típusú amazonokról van szó, nem holmi Ripleykről. Ripley maga egy régebbi kor amazonja, aki a hímeket meghazudtoló bátorsággal és erővel veszi fel a harcot még az Alienekkel szemben is. Ő azonban sosem volt bomba nő: Sigurney Weaver inas, csontos Ripleyjének pusztán egyetlen erotikus mozzanata volt, igaz, az a filmtörténet egyik legérzékibb momentuma: ez az a jelenet, amikor A nyolcadik utas a halál legvégén a menekülő űrkabinban egy szál bugyiban átlép a szkafanderbe, mielőtt katapultálja a szörnyet. Gyönyörű, szimbolikus pillanat, de ezzel kész, Ripley és kortársai nőiességüket hanyagolva bizonyították a gyengébb nem erejét.

Nem úgy az új csajok! Ha jól emlékszem, a „girlpower” a Spice Girls által lett programmá és divatszólammá, és valahol akkor állhatott be az a változás is, amikor már fontos volt, hogy a nők e „nemes” eszközökkel vívott harcok közepette is megőrizzék nőiességüket. Az erotika, amely eddig a férfikizsákmányolás titoktalan tárgya volt, fokozatosan olyan korbács lett, amely nagyon is visszacsap (vagy épp: oda, attól függ, kinél van a nyele). Az új csajok nemhogy figyelnek és bátran használják nőiességüket, hanem kifejezetten fegyverként fogják fel, csak épp ugyanolyan öncélúan és ugyanolyan etikával, mint a kritizált férfiak. Ebben a megközelítésben a „kihasznállak”, a „majd én megmondom, mit fogsz csinálni” és ehhez hasonló attitűdök nem éppen a nemek közötti fehér zászló lobogtatását jelentik. S ez nekem azért tűnik problémának, mert növeli a két nem közötti szakadékot, amelyet lassan akár át is minősíthetünk lövészárokká.

Ráadásul mindezt olyan eszközökkel teszi, amelyek ellen a média korában nehéz védekezni; a popkultúrán át küld direkt vagy kódolt üzeneteket az amazonok utánpótlás-csapatainak. Leginkább filmen és zenében. Ez utóbbiban ráadásul nagyon erős: például a „girlpower” mellett kardoskodik Pink, Beyoncé erre építette aktuális koncertturnéjának központi üzenetét, Britney Spears pedig egyre vadabb klipekkel teregeti ki a középosztálybeli nők lelki szennyesét, mondván, ha a srácoknak lehetnek mocskos vágyai, akkor a csajoknak is. De ez már büszke, felvállalós kiteregetés, amelyben a szelíd külsővel takart vad életvitel cinikus fölényt áraszt. Apa mosdik, anya főz – egy frászt! Ide nekem a férfikoszorút!

Az az igazság, hogy azok a nők, akikben a „girlpower” nyomot hagy, sok szimpatikus vonással is rendelkeznek. A nőiességükre való igény(esség)ük, az önállóság, az ambíció, a tettrekészség, sok esetben a vezetéshez való tehetség mind a vonzerőt erősítheti!

A probléma csak az, hogy van ebben egy olyan tónus, amely szerintem a férfiak többségét taszítja, illetve védekezésre készteti, és ez a vonás: a harc. Amikor egy nőből visszaköszön a kíméletlenség, a kompromisszumképtelenség, a szeretetnélküliség, a másik legyőzésnek alig vagy nem leplezett törekvése, hát, mindez azt jelenti, hogy két dudás van egy csárdában. Ilyenkor mentálisan akkor is két férfi száll ringbe, ha az egyik történetesen nő. És ugyan kinek használ, ha már a nők is hidegen uralják érzelmeiket?

A szórakoztatóipar futószalagon gyártja a tölteteket, most éppen Britney provokál egyik új klipjében (If U Seek Amy). Túl azon, hogy a gyermekei felügyeletét elvesztő díva részéről ez mennyire okos vagy épp hiteles húzás, magánügy. Amazónia azonban gyors tempóban terjeszkedik, és ez már közös ügyünk. Nőké és férfiaké egyaránt.



Horváth Gergely



2009. augusztus 21., péntek

,, Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van de az Úr azt nézi , ami a szívben van.


Az Istennek tetsző nő

,, Derék asszonyt kicsoda találhat?”


Eszterré válni


,, Az asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak vele ( mert ennyi időbe telik az ő szépítésük, hat hónapig mirtuszolajjal és hat hónapig illatos szerekkel és asszonyi szépítő szerekkel): akkor így ment a leány a királyhoz...”

Eszter 2 2:12-13


Mindíg csodáltam azt a fajta készülődést, amin a leendő királynőnek, Eszternek keresztül kellett mennie, csak azért, hogy megjelenhessen Ahasvérus király előtt. Vajon hányan szeretnénk tizenkét hónapos szépségkúrán átesni álmaink férfiával való talalkozásunk előtt? Valószínű, hogy egyikőnk sem, de próbáljuk elképzelni ennek a lehetőségét. Egy teljes éven keresztül egyetlen célnak élsz- mindent elkövetsz, hogy a legjobbat hozd ki magadból annak, akit a legjobban szeretsz. Értékes pillanatok ezek, amelyekben szebbé válhatsz, tanultabb lehetsz, megismerheted az etikát, megerősödhet a személyiséged és épülhet a jellemed.

Eszter felkészülése egy fiatal lány szívében levő tűz fellobbanására emlékeztet, amely egy társ utáni vággyal kezdődik és egészen addig tart, amíg meg nem állnak az oltár előtt kedvesével. Sokaknak ez az időszak nem jelent mást csak várakozást. Sok egyedülálló nő úgy éli meg ezt az idszakot, mint a padon ülő cserejátékos, aki nem tesz egyebet, cask a többiek játékát nézi, arra várva, hogy egyszer ő is sorrakerül majd. Nem veszik észre, hogy életüknek egyik legfontosabb időszakát vesztegetik el, megfosztva magukat rendkívüli örömöktől és jutalmaktól, megfosztva férjüket egy derék asszonytól, és megfosztva Istent egy olyan szolgától, aki által hatalmas dolgokat tudna véghezvinni.

Úgy ahogy Eszternek is fel kellett készüljön arra, hogy egy egész birodalom királynője legyen, a nőnek is muszáj felkészülnie a legfontosabb és legnehezebb elhívásra életében- a házasságra és anyaságra. Eszternek megkellett ismerni azt a

királyságot, amelyhez tartozott, meg kellett tanuljon mindent az udvari életről és azokat az intelektuális, érzelmi ls szellemi kihívásokat, amelyekkel e magas pozíció járt. Egyszerűbben, Eszternek egyszerű lányből királynővé kellett változzon, hogy méltó legyen rangjára és betölthesse szerepét. Ugyanígy az egyedülállő keresztyén nőnek is meg kell ismernie a Mennyei Birodalmat, mielőtt végleg egységbe lép azzal, aki neki lett szánva. Értelmileg, érzelmileg és szellemileg is készen kell álljon és nem valami pogány templomokban munkálkodó szolgák segítségével, mert Isten maga fogja előkészíteni, Igéje és más istenfélő asszonyok által, akik már megélték mindezt.

Egyedülállónak lenni nem hiábavaló időtöltés, üres ücsörgés, hanem különleges időszak, főleg a nők számára, amit Isten azért adott, hogy olyanná formálhassa leányát, amilyennek látni szeretné és, hogy olyan feladatokkal bízza meg, amelyek teljesítése házasság után lehetetlenné válik. Az egyedülállóság az az időszak, amikor a nő gazdagíthatja azokat a tulajdonságokat, amelyek által Istennek tetszésére válhat és amiket felajánlhat majd a jövendőbeli férjének és a világnak, többet, mint csak egy aranyos mosoly.

Magányosságodban gondolj arra, hogy nem te vagy az egyetlen aki magányos, hanem a jövőbeli férjed is ugyanazokon megy keresztül, mint te magad. Milyen szörnyű lenne, ha találkoznál azzal a férfival, aki majd a férjed lesz és rájönnél, hogy ő az Istennek való szolgálatra használta fel az egyedüllét időszakát és arra, hogy neked jobb férjed lehessen. Ezzel ellentétben te nem használtad ki szabadságodat az Úrnak való szolgálatra és nem vált előnyödre mindaz,

amivel Isten fejleszteni és erősíteni szeretett volna téged? Vajon nem lenne borzalmas rájönnöd arra, hogy férjed azzal töltötte napjait, hogy imádkozott szükségleteidért és azért, hogy Isten munkálkodjon az életedben, amíg te alíg említetted meg őt imáidban, nem válaszoltál arra a kegyelemre, amit Isten imái által adott neked.

Csodálatos dolog, mikor Isten férjjel áld meg egy nőt. Azzal a különleges személlyel aki ,, valóban tökéletes számára, mert Isten óvatosan és bölcsen alkotta meg őt, hogy eggyé válhasson majd veled ( to be united as one with her). Öröm a nőnek, amikor visszatekint majd és látja azt, hogy hogyan tette képessé arra, hogy Benne várjon és ezért áldást kaphatott Tőle. Ennél nagyobb öröm az, hogy az ő egyedüllétét arra használhatta, hogy kutassa Istent és megtanuljon hűségesnek lenni Hozzá és akaratához.

És nem csak egy pillanatig tartott ez az elhatározása, mert csak az Istenben való tiszta hitre vágyott és arra, hogy teljes mértékben alá tudja magát rendelni mindenhatóságának.

Egyáltalán nem tragédia egyedülálló keresztyén nőnek lenni, a világ oltotta be, újból a keresztyénséget ezzel a torz hozzáállással. Az egyik legnagyobb hazugság az, hogy ,, hogy nincs senkid” vagy ,, nem keresel senkit”, akkor valami nincs rendben veled. Egy másik hazugság az, hogy a keresztyén nő randizgathat bákivel, addig amíg rá nem bukkan a férjére, akárcsak egy bevásárlóközpontban vásárlás közben. Van még egy ennél még nagyobb hazugság is, mégpedig az, hogy a nő nyugodtan feladhatja erkölcseit és tisztaságát, hogy ezáltal ,,tapasztaltabbá” válhasson és, hogy tudja majd mit kell tennie, amikor végre rátalál álmai férfijára. Drága keresztyén, hazugság és Istennel való szembeszegülés az, hogy a tapasztalat a legjobb tanár és , habár a világ mottója az ,, élj és tanulj”, a Biblia tanácsa az, hogy ,, tanulj és élj”. Nem kell tapasztalatokat gyűjts, csak fogékony kell légy arra, amit Isten mondott és engedelmeskednek kell neki. Nem kell álmaid férfijára várnod , hanem Isten választása szerinti férfire . És amikor megérkezik, akkor nem egy, a múltban szerzett tapasztalat szerint kell házasságotokat jól működővé tenni, hanem a mútban szerzett tisztaság , erkölcsösség és szentség segítségével. Megőrízhetjük magunkat a világ útjaitól és tapasztalataitól, mert nekünk azokra a dolgokra kell figyelnünk, amit Isten a számunkra elkészített.

Isten pontosan tudja azt, hogy mire van szükséged és még nálad is jobban ismeri szíved kívánságát. Isten szereti a meglepetéseket. Nem akarja, hogy elindulj megkeresni a férjed, Ő elakarja hozni neked Őt és talán pont akkor, amikor a

legkevésbé számítanál rá. Ha nem tartod be ezt, úgy ahogy annyi más nő tette már előtted és saját magad kezébe veszed az irányítást és elindulsz társat keresni magadnak, talán találsz valakit, de esély van rá, hogy nem a számodra megfelelő lesz majd.

Bennünk nőkben velünkszületett vágy van a férfi társasága után. Ez Istentől van, tehát jó. De ezzel egyidőben tévedünk ha azt gondoljuk, hogy a halál a következménye annak, ha ez nem teljesül. A társra való szükség nem olyan létfontosságú, mint a levegővétel. Ez van,társ nélkül kell túlélni egészen addig, amig Isten nem végzi el az Ő tökéletes munkáját benned. Emlékezz az Igére, ,, Isten nem hagy erőtökön felűl kísérteni”- 1 Kor 10,13

Két okot találtam arra, hogy miért vágyhat valaki ,, kétségbeesetten” társra. Mindenekelőtt ez azért van, mert nem ismerik Istent eléggé. Isten nem egy gondoskodó Isten? Jézus nem feljebbvaló mindeneknél? Tehát miért foglalkozunk azzal, hogy mennyire üresnek és magányosnak érezzük magunkat?

Vajon lehetséges, hogy Isten megnyújtja egyedüllétünk időszakát, hogy ezáltal megtalálhassuk életünket Benne és teljességre jussunk Benne? Ha azért szeretnénk férjhezmenni, mert úgy érezzük, hogy a jövendőbeli betölthetné a bennünk levő ürességet, vagy teljessé tehet minket, akkor nagyot fogunk csalódni házasságunkban. Egy ember sem, attól függetlenül, hogy mennyire Istenfélő sem foglalhatja el Isten helyét az életünkben, mert ez már bálványimádás. Ha nem vagyunk Istennel betöltekezve most, akkor még a mennyben kötött házasság sem képes megváltozatni ürességünket.

A társ után való kétségbeesett várakozás másik oka az önzés. Ha csak azért van szükségünk a másikra, csak hogy érezzük, hogy szeretnek, vagy szükségünk van valakire, csak azért, mert magányosnak érezzük magunkat, akkor csakis rossz inditékok vezérelnek a házassághoz. A házasság nem azért van, hogy kielégítse kivánságainkat, hanem, hogy mi kielégíthessük a másik szükségleteit. Ha nem tanultuk meg saját kívánságainkat Istennek szentelni, akkor valószínüleg a férjünk akaratát sem fogjuk teljesíteni, ha nem egyezik a sajátunkkal. Ismerek olyan keresztyén nőt, aki állandóan csak saját szükségleteivel foglalkozott és bánkódott, mert Isten nem rendelt mellé senkit sem. De miért is adna Isten egy szent embert olyan nőnek, aki saját magával van elfoglalva és csak saját szükségletei aggasztják és nem használja fel szabadságát arra, hogy szolgáljon Istennek és nem készül arra, hogy Isten terveit véghezvihesse? Ilyen nő elég kevesett tudna adni egy Istennek tetsző férfinek.

Drága barátnőm, egyedülállónak lenni, úgy ahogyan házasságban is élni csodálatos és örömteli idő lehet Isten gondviselésében. Nem szabadna egy olyan tehernek vagy átoknak tűnjön, amitől mindenki szabadúlni akar. Egyedülállónak lenni tökéletes arra, hogy megtanuljunk önmagunk lenni és megtanuljunk teljes mértékben Istenéi lenni, és egyre hasonlóbbá válhassunk Krisztushoz. Ez a legjobb időszak arra, hogy fáradhatatlan légy a jó cselekedetekben és a másoknak való szolgálatban. Az egyedülállóságnak már magában is megvan a varázsa, amit élvezni lehet, mert, ha egyszer véget ér többet már nem hozhatjuk vissza. Nincs annál szomorúbb, mint egy frissen férjhez ment nő, aki egyedülléte során elutasította azokat a tennivalókat, amelyeket el kellett volna végezzen.

Minden figyelme a mielőbbi férjhezmenésre korlátozodott, így nem vette figyelembe Isten tervét és munkáját az életében.

Az élet minden szakaszának megvan a maga szépsége és csodája. Én azért imádkozom az egyedülállókkal kapcsolatban, hogy élvezhesség és örüljenek ennek az időszaknak, a világ hazugságai ellenére is. Azért imádkozom, hogy ne adják alább, mint Isten maga, az Ő csodálatos és tökéletes tervével, amit kigondolt az életük felől. Hogy képesek legyenek türelmesen várakozni Istenben, akitől származik minden jó és tökéletes ajándék. Hogy olyanokká válhassanak, mint Eszter, kihasználva azt az időt, amit Isten elengedhetetlennek tartott arra, hogy széppé formálja belsejét, de külsejét is.