2010. április 22., csütörtök

Érzelmek vs. Bölcsesség

avagy szerelemről egy sárkány és egy zsineg feszültségekkel teli, de ,,elengedhetetlen" kapcsolata nyomán

Jó gondolatnak tartom, hogy a bölcsesség és a szerelem közötti kapcsolat olyan, mint a spárga és a papirsárkány kapcsolata. A szerelem egy papirsárkány, amely befogja a szelet és makacsul halad az ég felé, a bölcsesség pedig az a spárga, amely lefelé rángatja, és visszatartja. A feszültség tagadhatatlan, de egészséges.
Azt hiszem, vannak időszakok, amikor a papirsárkány úgy érzi, hogy a spárga földhöz köti. - Ha ez a kellemetlenkedő spárga végre elengedne, nagyon magasra fel tudnék repülni- gondolhatja magában a sárkány. Pedig ez nem igy van, hiszen, ha a zsineg nem tartaná meg a széllel szemben, a sárkány gyorsan lezuhanna és összetörne.
A szerelem is hamar lepottyanna a bölcsesség nélkül. Önző, engedékeny, sőt bálványimádó lenne. Volt már ilyen kapcsolatunk? Voltunk már tanúi ilyen kapcsolatnak ismerőseink életében? Mi hiányzott? A bölcsesség!
Nem elég, ha csak szerelmesek vagyunk. Mindenki lehet szerelmes! A tartós szerelemhez gyakorlatias, józan bölcsességre van szükségünk, amely tudja, mikor engedje, hogy az érzések szele messze felrepitsen, és mikor húzzon vissza. Mikor adjunk hangot érzelmeinknek és mikor hallgassunk? Mikor nyissuk meg a szivünket és mikor zabolázzuk meg.
Kotyvalék szerelem
Nemcsak egy kapcsolat kezdetére várva fontos a türelem, hanem annak egészséges ütemű kibontakozásakor is. Türelmetlenségünkben mindent elkapkodunk. Arra unszol. Hogy ne adjuk meg a kellő időt és figyelmet egy egészséges barátság kialakulásához, hanem rögtön ugorjunk fejest az érzelmi és testi közöségbe.
Képzeljük el, hogy valakivel elmész valakivel egy előkelő étterembe, olyannal, akinek nincs türelme kivárni, mig a vacsora minden fogását felszolgálják. A mesterszakács csodálatos ételsort állitott össze, de időre van szükség, hogy minden részletét élvezzük. Ám ahelyett, hogy minden ételt külön élveznénk, társad azt követeli, hogy minden fogást- az italokat, a levest, a salátát, előételt és a desszertet – egy nagy tálban keverjék össze!
Képzeljük el, hogy ezt a kotyvalékot fel kell szívnunk egy szalmaszálon, és akkor ,, jó” képet kaptunk sok mai, modern kapcsolatról. A kibontakozó szerelmi történet ,,fogásainak”-megismerkedés, barátság, udvarlás, eljegyzés, házasság- élvezete helyett a türelmetlen párok összekeverik a sorrendet. Mielőtt kiépítették volna barátságukat, már a szerelemmel kezdenek játszani. Mielőtt még eszükbe jutott volna, hogy lekössék magukat, úgy viselkednek, mintha egymás tulajdonai lennének. A kotyvalék szerelem a kotyvalék ennivalóhoz hasonlóan visszataszító zűrzavar.
A mai kapcsolatokban látott problémák- a türelmetlenség, a céltalanság és a félrevezetett érzelmek- mind az ostobaság jelei. Bölcsességre van szükségünk. A bölcsesség teszi teljessé a szerelmet. Ahogy a sárkányra kötött zsinór, a bölcsesség is úgy teszi lehetővé a szerelem szárnyalását. Lehorgonyozza, megfegyelmezi és lehetővé teszi kibontakozását. Ennek is jót tesz a feszültség.
Ha az érzelem szelei veszélyesen felerősödnek, a bölcsesség lehúzza a sárkányt a biztonságba, hogy ne menjen tönkre.
Mindegyikünk életében máskor és más életkorban gondolhatunk házasságra. Egy dolog azonban legyen közös: várjuk meg, amíg a bölcsesség vezeti a szerelmet. Ekkor jött el az ideje az udvarlásnak, meg a megfelelő ütemben, a célt világosan látva magunk előtt és világos fejjel tehetjük. Ez a legnagyszerűbb szerelem.

2010. április 10., szombat

,, A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.,, ( Zsid 11:1)

Van-e valami különleges dolog, ami felől reménykednünk kell? Bármiben reménykedhetünk, amiben csak akarunk? Hogyan győződhetünk meg olyan dolgokról, melyeket nem láthatunk? és mi az, amit nem vagyunk képesek látni, de biztosnak kell lennünk benne?


Képzeld magad elé a Niagara- vízesés tetejét. Kötél van kihúzva a víz felett. A kötélen egy ember áll talicskával, amiben egy száz kilós bernáthegyi ül. A tömeg ámulattal figyeli, amint a férfi előre-hátra tologatja a talicskát a vízesés felett, benne a hatalamas kutyával.
Ötödik sikeres útja után a férfi odafordul a tömeghez, és ezt mondja: ,, Könnyedén at tduok tolni egy férfit vagy egy nőt is a vízesés felett ebben a talicskában. Elhiszik?" Te is eezt gondolod: Semmi kétség! Végül is, a legtöbb ember kevesebb, mint száz kiló, és nem is mocorogna annyit, mint az a hatalmas kutya.
Amint élénken bólogatsz, hogy elhiszed, odafordul hozzád, rád mutat, és ezt mondja: ,, Üljön be."
Egy dolog elhinni, hogy Isten képes megtenni valami, de teljesen más olyan helyzetbe kerülni, ami feltétlen bizalmat igényel. Ez a különbség az elméleti hit és a teljes szívvel való hit között.
Mire lenne szükséged, hogy beülj abba a talicskába? Segítene, ha biztosan tudnád, hogy a talicska képes megtartani, és a kötél is biztonságos és nagyobb valószínűséggel ülnél bele, ha meglennél győződve arról, hogy a talicskát toló férfi megbíható, rendelkezik azzal a képességgel, hogy átjutassan téged a tulsó partra, és elszántan óvna minden bajtól. De még ekkor is hitre lenne szükséged, hogy beülj a talicskába.
Isten nem követeli, hogy vak hitünk legyen, de azt igen, hogy tökéletesen bízzunk Benne. Igéjén keresztül készségesen kijelenti magát: ki ő, mik a tervei, és mit kíván tőlünk. Amint Hozzá jövünk, hogy lássuk ls megismerjük Őt, halljuk az Ő kívánságát: ,, Bízzál bennem".A Bibliában több százszor biztat bennünket arra, hogy bízzunk Benne. Hajlamosak vagyunk a bizalmat szürke területként kezelni, pedig Isten felszólítása fekete-fehér választ vár. Vagy bízunk Benne, vagy nem. Vagy Vele tartunk, vagy ellene fordulunk. Vagy beülünk a talicskába és átjutunk a másik oldalra, vagy csak a bámészkodók között vagyunk, mozdulatlanul?

- A hitről nem elmélkedni kell, hanem a szívünkkel, az értelmünkkel és a lelkünkkel belevetni magunkat!
( ezért nem is írok már többet:PJó éjt!)