2011. június 22., szerda

világok között



mint Ikarusz , én is nagy magasságokat érinthettem .az önzés és büszkeség szárnyait használtam repülésemben, de már nincs benne semmi élvezetem.hátrahagynám ezt a levegőeget ebben a percben, mert új világot pillantottak meg a szemek, amik eddig csak önmagam felé tekintettek .nehogy én is szeg legyek, ami atszúrta a szent kezet! megváltozhatnék, végre földet érhetnék vagy magasabbra emelkedhetnék és mindent elfelejthetnék, kivéve a szeretetet, mert Ő mélyebben szeretett, mint a feneketlen tengerek.

Ami lehetek az csak azért látszik, ami Te voltál
minden ami most vagyok széteső világ csupán
Tarts meg kezeidben, hogy oda tartozzak,
hol jelentéted lelkemnek otthont adhat.

Nincsenek megjegyzések: