2011. november 20., vasárnap

I am no man



Állítod:

Nem hiányzik más,

csak a bátorság

és induljak most,

ne várjak tovább,

mert, ha el is fogynak az utak

nem kell aggódnom,

csak használni a szárnyamat.


A halál nem feltétele annak, hogy

elkezdjem az örökkévalóságom.

Habár szememmel csak hútestem látom,

Szellemben naponta bejárok

egy teljesen más világot-

és van erőm,

mindíg talpra állok,

kardot rántok,

és nem ismerek félelmet-

Isten fényével hódítok teret

és megváltoztatom ezt a koromsötét, bűnös világot.



2011. október 25., kedd

Nem mind(egy)




A megbeszélt időben a nő benyit az irodájába. Ahogy Sam Spade-re ( magannyomozora) néz, már tudja a választ . Sam hellyel kínálja, mindketten csöndbe és füstbe burkolóznak. -Azt hittem, ő más lesz – szólal meg a nő. Sam Spade bólint, ami udvarias gesztus. Mindig szenved, amikor a csendet meggyalázza a semmitmondás. -De sosem lesz más, minden férfi ugyanolyan – tűnődött a nő, és Spade közel volt ahhoz, hogy a székével együtt hajítsa ki az ablakon. -És minden nő is – morogta a férfi - ezért tűnik fel, ha valaki mégsem – tette hozzá, majd szélesre tárta az ajtót, kiengedte a nőt.

Horváth Gergely

2011. július 19., kedd

Költői kérdés




Csak a File:Rimmel london logo.gif rímel a szépséggel?



2011. június 30., csütörtök

A lemondás, az önmegtagadás művészete


,, Teljes életet élni sok teljesületlen kívánságunk ellenére." ( Bonhoeffer)

Feltudjuk-e adni a fogyasztói társadalom elvét, és megtanuljuk-e a lemondás művészetét?
Készek vagyunk-e lemondani nemcsak a teljesíthetetlen álmaink megvalósulásáról, hanem azokról a vágyainkról is, amelyek megvalósíthatók és teljesíhetők lennének?


2011. június 29., szerda

Napfény esőcseppbe rejtve


Rainer Maria Rilke, a költő, egy fiatal lányhoz intézett levelében a következőket írta 19o4.- ben :
,, Fiataloknak mindíg csak ezt az egyet szeretném a lelkükre kötni:- vállaljuk mindig az élet nehezét...Menjünk mindig bele olyan mélyen az életbe, hogy az már reánk nehezedő teher legyen: ne gyönyörűség vegyen körül minket, hanem élet...Ha sokak számára az élet egyszerre könnyebbé válik, könnyelműbbé és vidámabbá, ez csak azért van, mert már megszűntek az életet komolyan venni, azt valóságosan elhordozni, és tulajdon lényükkel érezni és beteljesíteni...Amit tőlünk az élet követel, az az, hogy szeressük a nehézségeket, és tanuljunk meg megbírkózni velük. Nehézségek közepette formál bennünket Teremtőnk jóságos keze ."
Ezért nem szabad egyszerűen kiküszöbölni a szenvedéseket, akkor sem, sőt akkor igazán nem, ha árat kell fizetnünk érte. Ha elfogadjuk őket és élünk velük, akkor a szenvedés a gazdagságnak, mélységnek, növekedésnek és beteljesedésnek- sőt a boldogságnak a forrásáva lehet.

2011. június 26., vasárnap

What Not To Wear


Coeur de Pirate "Comme des enfants" de coeur-de-pirate



Ma reggel eszembe jutott egy eset, ami tavaly nyáron történt meg velem.

Gondoltam, hogy lejegyzem nektek, hátha tanultok a hibámból, így tanúlságként szolgálhat azoknak, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint amiben én jártam anno. Mert mostmár teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a ruha tényleg nem teszi sehová az embert, inkább fordítva.

Na , de ahhoz idő kell, hogy első benyomást lerombolhassa a belső ( ha nem is idő, de jó pár szó mindenképp szükségeltetik ahhoz, hogy ezt- azt megtudjunk a másikról).

Abban talán nem ért velem mindenki egyett, hogy a kifogástalan/ izléses/ stilusos/ egyedi külső előtt áll ( jóval), hogy mennyire udvarias az illető himnemű egyed ( szerintem fontosabb). Szóval talán emiatt a hierarchikus elhelyezkedés miatt történhetett meg az, hogy egyik nyári estén, amikor Bogival éppen egy jó kis jeges kaktuszt fogyaszottunk és a barátnőm kiment oda, ahova még a királyok is egyedűl járnak ( bizonyos lányok van, hogy kivételt képeznek). Kiment, én meg egyedül maradtam és a szomszédos asztalnál ülő két fiú udvariasan és valamilyen kis viccel fűszerezve megkérdezte , hogy átülhetnének-e hozzánk, mert látták, hogy jól érezzük magunkat és csatlakozánának, vagy valami ilyesmi replica volt ( nem emlékszem pontosan mit is mondtak az az igazság). Mivel igazából unatkoztunk (mivel már úgyis indúlni készültünk és szotyink is maradt, amit nem akartunk hazavinni és nem is akartam megsérteni őket, mert tényleg nagyon kedvesen kérdezték) megengedtem nekik, hogy átüljenek az asztalunkhoz...

Álltalánosságokról beszélgettünk a fiúval, amelyik mellém ült. Ebből már kiderűlt, hogy nagyon jófej, laza, vicces, nyitott, őszinte, figyelmes, vicces:p De mindezek ellenére, mégis előitélettel néztem rá, nem tudtam teljesen komolyan venni, mivel nem volt éppen valami jól öltözve... Elnyűtt, kopott, egyszerű felső volt rajta, a nadrágján, meg rendesen látszott, hogy piszkos, hiába volt fekete, olyan fehér porréteg volt rajta. A cipője meg régi, szakadt converse.

Közben a beszélgetés az öltözködésre és a külső megjelenés fontosságára terelődött. Mondtam, hogy szerintem bizonyos szinten az ember kifejezheti személyiségét a ruházata által és azt is, hogy mások megtudhatnak ezt-azt rólunk miközben megfigyelik a megjelenésünket ( azért mentségemre szóljon, hogy akkoriban elég gyakran néztem What Not To Wear műsort Stacy-vel és Clintonnal:p ).

Ahogy így belemerültem a személyiség elemzésébe az alapján, hogy ki mit vesz fel a hétköznapokban és milyen magabiztos a megjelenése és, hogy mások mit gondolhatnak róla -hirtelen félbeszakított és megkérdezte tőlem azt, hogy én milyen véleménnyel vagyok róla. Erősködött, hogy nézzem jól meg ( amúgy szerintem már észrevette, hogy jól végigmértem) és áruljam el bátran, és őszíntén, hogy róla mit tudok elmondani, mit gondolok róla a külseje alapján. Gondolkodtam, hogy mit mondhatnék. Törtem a fejem, hogy ne sértsem meg azzal, hogy számomra nem túl bizalomgerjesztő szakadt cipő és poros nadrág, végül annyit kiböktem, hogy : egyszerű! Azt, mondtam, hogy egyszerű!

A szemembe nézett, majd lehajtotta a fejét... Feldolgozta azt az egyetlen szót, amit megfogalmaztam róla, mert gondolom, ő is pontosan tudta, hogy hogyan van öltözve és hogy én is mit gondolhatok emiatt. Tudta, hogy a külseje alapján kategorizáltam és nem vettem teljesen komolyan azokat, amiket mondott, azért ahogy kinézett. Ebben a röpke pillanatban nagyon elszégyeltem magam, mert ráébredtem arra, hogy mennyire tévesen és hibásan gondolkodtam, ítéltem meg az embereket. Az volt a legfontosabb, hogy más mennyit és mit mutat magából, nem az, AKIt az anyag valójában rejt. De ami ezután elhangzott még pirongatóbb volt... A fiú ( azért nem nevezem nevén, mert elfelejtettem, hogy, hogy hívták.... valami különleges neve volt....ritka...de jó név...amit nehéz megjegyezni) megtörte a csendet, a szemembe nézett és csak annyit mondott, hogy szobrász.

Szobrász volt, akinek semmi kedve sem volt hazamenni egy nem éppen túl jól sikerült vizsgája után. Ezért volt olyan a szerelése, amilyen.

Annyit meg kell hagyni, hogy nagyon tanúlságos találkozás volt. Azóta soha nem láttam viszont az ifjú művész urat, de örülök, hogy megismerhettem, mert rendesen fejbekólintott az az egyszerűség, nyíltság és bátorság, ahogyan szembe mert szállni mindazzal, ahogyan másokról gondolkodtam ( és sajnos nagyon sok esetben ítélkeztem). Szóval, amit semmiképp sem szabad magunkban viselnünk ( what not to wear) az az előitélet, büszkeség és mások lenézése, Bármi más jöhet;) ; a ruhákról és a stílusról kapcsolatosan, pedig a következőt képviselem: Keep it easy, Keep it simple, Keep it yours!

2011. június 22., szerda

világok között



mint Ikarusz , én is nagy magasságokat érinthettem .az önzés és büszkeség szárnyait használtam repülésemben, de már nincs benne semmi élvezetem.hátrahagynám ezt a levegőeget ebben a percben, mert új világot pillantottak meg a szemek, amik eddig csak önmagam felé tekintettek .nehogy én is szeg legyek, ami atszúrta a szent kezet! megváltozhatnék, végre földet érhetnék vagy magasabbra emelkedhetnék és mindent elfelejthetnék, kivéve a szeretetet, mert Ő mélyebben szeretett, mint a feneketlen tengerek.

Ami lehetek az csak azért látszik, ami Te voltál
minden ami most vagyok széteső világ csupán
Tarts meg kezeidben, hogy oda tartozzak,
hol jelentéted lelkemnek otthont adhat.

2011. június 17., péntek

,, Lábam előtt mécses a Te Igéd""


Képzeld el, hogy egy nagy szobában vagy, olyanban, mint egy tornaterem. Amit még tudni kell erről a teremről, hogy a padló tele van taposóaknákkal, amelyek azonnal felrobbanak, amint hozzájuk értél. Tehát, ha nem a megfelelő helyre lépsz, akkor biztosan meghalsz. Mondjuk azt, hogy több száz ilyen akna lett elhelyezve ide. Te a terem sarkában állsz épp, amikor valaki a túloldalról odakiáltja neked, hogy : ,, Gyere ide!’’. Ha nem tudnád, hogy terem tele van taposóaknával, akkor egyszerűen csak keresztülszaladhatnál rajta, csak felrobbannál. Mert tudatlan vagy és nem is sejted, hogy a veszélyes lehet. Na, de mi van akkor, ha már tudsz a dologról, tudod, hogy a terem tele van aknákkal, amiket elrejtettek, ezért egyet sem láthatsz belőlük? Mit teszel? Hogyha kicsit is elgondolkodsz a dolgon, akkor teljesen lebéníthat a félelem, mivel nem tudod, hogy hol vannak elhelyezve, nem tudod, hogy merre léphetnél, hogy ne kerülj életveszélyben. Fogalmad sincs mihez kezdhetnél, ezért leragadsz a sarokban, nem lépsz semerre és vársz.

De most vizsgáljuk meg a szituációt egy másik szemszögből is. Az aknák még mindig a padlón hevernek, még mindig ugyanolyan veszélyesek, de van egy térkép a kezedben, egy leírás, amelyik pontosan elmondja, hogy hol van veszélyes terület és azt is, hogy hogyan kerülheted ki azt( Két lépést előre! Állj! Három lépést jobbra! Áll! Fordulj ismét jobbra! Állj!) ezzel már van esélyed előrehaladni a a fenyegető veszély közepette is, amely a tornaterem padlóján hever.

Ugyanígy mi is egy nagyon, nagyon veszélyes helyen vagyunk, amelyken keresztül kell mennünk. És nem csak arról szól a játék, hogy elveszítheted az életed, hanem arról, hogy elveszítheted a szellemed. Ha nem ismered fel a körülötted levő veszélyeket, akkor nem vagy más, mint egy bolond, aki nem érti a figyelmeztetést, akit nem érdekli a saját élete. De az sem jó, ha megbénít a félelem. Amit fel kell ismerj az az, hogy azért vagy, hogy átmenj ezen a termen, azért vagy, hogy részt vegyél az életben, azért vagy, hogy tegyél dolgokat. De Isten bölcsességet is adott neked az Ő Igéje által, hogy elkerülhesd azokat a veszélyeket, amikkel találkoznod kell utad során. A Bibliára figyelve megtanúlhatod, hogy hogyan manőverezz sikeresen az életed padlóján heverő taposóaknák között!

2011. június 16., csütörtök

elDöntés



becsukom a szemem. mély lélegzetet veszek. erőt gyűjtök. lépek . falnak ütközöm. nemrég még nagyobb volt a szoba. most szűkűl, én meg növök. ki kell jutnom innen! kijáratot keresek aztán hirtelen két nyitott ajtó áll előttem. valamelyik küszöbét át kell, hogy lépnem. fogy a levegőm. lassan elhalványúl minden. félek. vajon merre kell mennem? ha át is megyek valamelyiken, utána nem lehet visszalépnem. becsapódik mögöttem és akkor mennem kell tovább, hogy megtalálhassam, amit keresek. a helyemet. tanácstalanúl és kétségbeesetten állok kicsinyes életem közepén, amikor esőcseppbe rejtve megérintett a remény. szomjazó lelkemig hatolt miközben hallkan suttogott kemény szívemnek. azt mondta: ne ijedj meg! csak nézz fel oda, ahonnan engem is küldtek. akkor majd megérted, hogy nem kell sehova se menned, nem te kell a jövőd eldöntened, csak a falakat ledöntened, amiket magad köré állítottál. utadhoz Istentől nem ajtókat, hanem szárnyakat kaptál!

2011. június 8., szerda

nem mindegy


"Fashion fades, only style remains the same".
( Chanel)











2011. június 5., vasárnap

érdemes tudni




A sok csokoládé evéstől összemennek a ruhák!










2011. június 4., szombat

kincseknek


Csak Ő (Isten) tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván. Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám.


Jób könyve

23. rész


2011. május 31., kedd

Oldszkúl hárdkór házasság


A házasságról kérdezel? Figyelj, én nem szoktam erről beszélni. Igen, itt az ujjamon a gyűrű, de akkor is, ez magánügy. Hogy nem tudod, hogy mit csinálj? Hat éve együtt vagytok, most már lépni kéne, ő nagyon akarja, az látszik rajta, tett is már célzásokat, ezeket te persze elengedted a füled mellett, de mégis csak, dönteni kéne. Jól van, értem. Először is egy kérdés van. Szereted? Igen. Igen, persze hogy szereted, hiszen együtt vagytok. Jó vele. Jó, ezt nyilván sejtettem, különben el se kezdtük volna ezt az egész beszélgetést. De én nem azt kérdeztem, hogy kedveled-e, tetszik-e, meg ilyenek. Hanem, hogy szereted-e. Nagy Sz-el, sőt végig nagy betűkkel. SZERETED? Hogy ne üvöltsek? Hallod anélkül is? Jól van, akkor kérdezem másképp. Halkabban. El bírnád viselni, hogy valaki más vegye feleségül? Hogy valaki másnak szüljön gyerekeket? Hogy ezen így még nem gondolkoztál el? Pedig ez lesz. Ha nem veszed el, más fogja. Hogy meggondolod? De addig is mondjak még valamit a házasságról?
Na jó. Mondok. Figyelj, nincs mit szépíteni. A házasság, az egy súlyos, brutális, durva és agresszív dolog. Legalábbis, ha igazán jól csináljuk. Mert az ilyen tessék-lássék, „együtt vagyunk szívem, végül is lehetnénk külön is, de ha már így alakult, akkor próbáljuk meg, hátha ketten könnyebb, a nádköteg is nehezebben törik mint a sima nádszál” alapú, „ha más nem, legalább kapunk nászajándékba kenyérpirítót meg elektromos derékmelegítőt” típusú langyos izéknek nem sok értelme van. Ahelyett nagyon jól megteszi a sima együttélés.
Én azt mondom, hogy a házasságot csakis megszállott fanatizmussal szabad csinálni, azért, mert meghülyültünk, és ezt tudjuk is, de nem érdekel, és különben sincsen más választásunk, és ezt is tudjuk, de az se érdekel, mert akarjuk a másikat, és nemcsak úgy, hanem teljesen, végleg, örökké és egészen, és tényleg nincsen más választásunk, és ő is ugyanezt akarja tőlünk, és neki sincsen más választása, kész, vége, mindent akarunk, és csakis azt akarjuk, egymást akarjuk, de örökre, de végleg, de úgy, hogy abba soha senki sehogy semmikor, mert különben… - nem, nincsen se mert, se különben, de még mert-különben sincs, csakis az van, egyes egyedül csak az, a házasság.
Ez így tényleg extrémsport. Olyan, mint kiugrani ejtőernyővel, csak nem két percig tart. Hanem a tervek szerint örökké. Mert még egyszer mondom, csak az oldszkúl hárdkór házasságnak van értelme, minden más csak társadalmi konvenció, az meg kit érdekel. Nem, azért se tagozódunk be a társadalomba, az csak a látszat, mi mind egyéniségek és szabad emberek vagyunk. Nem, a házasság az olyan, mint amikor beletörtük a sluszkulcsot a kocsiba, rászigetelőszalagoztuk a kezünket a volánra, és a fékpedált is jól kipöcköltük egy homokkal teletöltött kólásdobozzal. És persze tövig nyomtuk a gázt. Mondom, őrültek vagyunk.
Feladjuk a szabadságunkat és elvesszük valaki más szabadságát. A hatalmunk alá vonjuk a másikat és a hatalmába kerülünk. Függünk tőle és ő is függ tőlünk, és még a függőségtől is függünk. Mondom, a házasság brutális. Elvileg ellentmond a mondern civilizció szabályainak és az emberi szabadságjogoknak. Egymás személyi szabadságát korlátozzuk, egymásra kényszerítjük egymást. Akarva, akaratlanul. Viszont ez se egyszerű, mert ha a másik megváltozik, lehet, hogy pont az vész ki belőle, amit a legjobban szerettél. És belőled is az, amit ő. Megtanulja rendbe rakni a dolgait, te viszont pont azt szeretted, ahogy kicsit ijedten, azzal a nagyon rá jellemző mozdulattal körülnéz a szobában, és valami olyasmit keres századszorra is, ami persze ott az orra előtt. Te lenyugodtál, ő viszont pont a szenvedélyedet szerette. Nehéz dolog ez, úgy kell változni, hogy ne változz, úgy kell odaadni a szabadságod, hogy közben mégis szabad maradj, mégis önmagad maradj, és ő is szabad maradjon, és önmaga maradjon.
Hogy most ellentmondtam magamnak? Figyelj, mondtam, hogy ez egy brutális dolog. Brutálisan nehéz. Meg brutálisan gyönyörű. Én az elején néha felébredtem éjszaka, és csak néztem az alvó feleségemet, ahogy aprókat moccan álmában, és azt éreztem, hogy ezt nem lehet kibírni, úgy vert a szívem, azt éreztem, hogy még saját magamtól is féltem őt. Néztem és azt éreztem, hogy egy idegen ember, sose fogom megismerni, sosem fogom tudni, hogy mit érez, hogy mit gondol. És ez egyszerre volt nagyon rossz és nagyon jó, mert közben azt is tudtam, hogy sose fogom megunni. Mindent tudok róla, és nem tudok róla semmit. Egy másik ember. Sose lesz az enyém. Nem is lehet, nem is fogadnám el, ahogy ő se fogadna el engem. Szóval erre kell felkészülni, hogy a tiéd és mégse a tiéd, és te az övé vagy és mégse vagy az övé. Egyenlők vagytok. Ez a legnehezebb, ez az egyenlőség. Folyamatosan harcolni kell, de nem győzhetsz és ő sem győzhet. Ha legyőzöd, vége. He legyőz, véged. Ezért nem értettem soha az ilyen papucsférjes meg cicababás, meg apukámos-anyukámos vicceket. Mert a házasság, az nem lehet alárendelt viszony és nem lehet diktatúra egyik oldalról sem. Folyamatosan védened kell az érdekeidet a másiktól, sőt, a másikat is védened kell saját magadtól. Egyfolytában harcolni kell érte. Hosszú távon, azt hiszem, ez a harc a szerelem. Az, hogy rajta keresztül ismered meg magad. Ő meg rajtad keresztül ismeri meg önmagát. Ez viszont fájdalmas, csomó olyasmit megtudsz magadról, amit addig talán nem tudtál, ráadásul ezeket a dolgokat a másik is rögtön tudni fogja. Ezt néha nehéz elviselni. Hogy mondjak egy példát? Épp az a lényeg, hogy nem lehet. Mondom, ez extrémsport, ha nem próbálod ki, nem tudod meg, hogy milyen. Ugorj bele, nyomd tövig, jöhet az adrenalin. De csak úgy, a poén kedvéért nem nagyon érdemes belevágni.
Úgyhogy igaziból nem is nagyon tudok tanácsot adni. Mondom, egy kérdés van, hogy szereted-e? Persze ahogy mondtam, igazán, komolyan, nagy Sz-el. Ezt kell megválaszolnod, és neki is ezt kell megválaszolnia. Ha igen, akkor ugrás, akkor tandem.
Hát kábé ennyit akartam elmondani Vietnámról. Vagyis az oldszkúl hárdkór házasságról. Remélem nem ijesztettelek nagyon meg? Ja, és még valami. A gyerekek majd úgyis lecsatolják az ejtőernyőt. Onnan kezdve már tényleg vérre megy. De az már egy másik történet.

Dragomán György

2011. május 26., csütörtök

sors pár sorban



Megszületni

Kicsinek lenni

Naivan mindent elhinni és könnyen megsérülni


Keresgélni

Különleges lenni

Pofonok után magányosan egyedül maradni.


Menekülni.

Kemény lenni.

Érzésekkel mostantól egyáltalán nem törődni.


Tovább menni

Csendben lenni

Mindent megtagadva más irányt venni.


Haladni

Erős lenni

Akadályok között is csak a célra figyelni.


Szaladni

Kitartó lenni

Bukások után felállni és versenyt nyerni.


Megérkezni

Boldog lenni

Isten jobbján ülve örökké megpihenni


2011. május 22., vasárnap

A láthatatlan nő



Volt egy építész, aki egy pici madarat faragott egy gerendába, amit egy tető alá helyezett és befedte azt. Valaki odament hozzá és azt kérdezte tőle, hogy miért kínlódik olyan dologgal, amit senki sem láthat majd? Az építész viszont azt válaszolta neki, hogy azért csinálja, mert Isten látja, amit tesz. Hitte, hogy Isten mindent lát.


Isten azt mondja neked is:

- Számomra nem vagy láthatatlan! Én látlak téged! Egyetlen apró áldozatod sem olyan kicsi, hogy ne venném észre. Látok minden sütit, amit készítettél és örülök neki. Látok minden egyes könnycseppet, amit csalódások miatt hullattál, amikor a dolgok nem úgy alakúltak, ahogyan elképzelted! De bármit is teszel ne feledd el, hogy te egy csodálatos katedrálist építesz, amit nem fogsz tudni befejezeni életed során és sajnálatos módon nem élhetsz benne, de (ha jól építed fel) én benne lakom majd!

2011. május 18., szerda

Ismerni

Mit jelent keresztyénnek lenni?
Tenni azokat az igaz, tiszta dolgokat, amiket utálsz és elutasítani a bűnöket, amiket szeretsz? NEM! Ezt csak a vallásos, de elveszett emberek gondolják így és teszik is kínlódva.
Mert keresztyén az, akinek megváltozott, átalakúlt a szíve és ennek következtében a kívánságai is.
Sokan vannak, akik azt mondják, hogy Uram, Uram, akik hisznek Istenben és azt állítják, hogy ismerik Őt, de vajon Isten ismeri-e őket? Isten ismer téged? Vajon ott vagy azon kevés emberek között, akik a keskeny úton járnak, akik teljesítik Isten akaratát?
Ha azt mondod, hogy ismered Istent és meg van változva a szíved, akkor új kívánságaid lesznek és ezek megegyeznek majd azzal, amit Isten elvár tőled- az Ő akarata ugyanaz lesz, mint a tied. Érdekes, hogy ,,ismerni'' a Bibliában többet jelent, mint gondolnánk, mivel a héber nyelvben teljesen más jelentése is, mint ahogy napjainkban használjuk...

2011. április 25., hétfő

Jim Elliot tollából...


,, Senki sem figyelmezteti a fiatalokat, hogy kövessék Ádám példáját. Ő addig várt, míg Isten meg nem látta, mire van szüksége. Utána elaltatta Ádámot, elkészítette társát és odavitte hozzá. Nekünk is jobb lenne így aludni Isten akaratában. Csak ilyen módon tudjuk elfogadni azt, akit Ő vezet hozzánk az általa alkalmasnak tartott időben, ha az a terve, hogy élettársat adjon nekünk. Sajnos ehelyett görcsösen keressük élettársunkat, mint a mohó vérebek, és mindenkit mérlegre teszünk, akit csak meglátunk. A probléma úgy betölti egész gondolkozásunkat, hogy már nem is tudunk másról beszélni, ha egymás között vagyunk. Igaz, egy fiú nem törölheti ki tudatából a nőket, de úgy kellene gondolnia rájuk, ahogy Isten akarja: mint testvérre és nem, mint edzőtársra."

2011. március 30., szerda

Emlékeztető


Aki az Atya akaratát igyekszik követni, annak sosem kell vereségtől tartania. Az Úr megígérte, hogy vezet és ígéretére teljes mértékben számíthatunk.
Elképzelhető, hogy a pásztor kevésbé törődik azzal, hogy juhai eljutnak-e oda, ahová terelgeti őket, mint maguk a juhok?

,, Bölccsé teszlek és megtanítalak melyik úton kell járnod, tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni a szilajságát, másképpen nem közelít Hozzád. Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül".
( Példabeszédek 32,8-11)



Ólafur Arnalds - Hægt, Kemur Ljósið

Asculta mai multe audio diverse