2010. június 30., szerda

,,Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...

ki a legszebb a vidéken!" – néz bele a mindentudóba Hófehérke gonosz mostohája, és hát persze, hogy talál magánál szebbet. Rossz önértékelés vagy született gonoszság mozogatja? Ki tudja. De legyen most nekünk fontosabb maga a tükör.

A tökéletesség látszat. És a látszat csal, hiszen csak megépített pillanat, alkalmi tapasztalat. Talán könnyű belátni, hogy a látszat fenntartására szánt erő- és időbefektetés (ide tartozik többek között a smink és az alakoskodás is) pusztán: látszatintézkedés. Lehet, hogy elsőre nem látszik, de a látszatok korát éljük. Látszólag nincs ezzel semmi baj, játék az álarcokkal. Csakhogy az álarcok gyakran kedvesebbek számunkra, mint az eredetiek.

Renoválás kívül és belül

Az, amit mi másoknak mutatunk önmagunkról, leginkább arról árulkodik, kik szeretnénk lenni. Kik szeretnénk lenni egy adott viszonyban, önmagunkban, ilyen és olyan szituációkban. De egyáltalán nem biztos, hogy azok is vagyunk. Sőt, még csak az sem biztos, hogy szeretjük ezt a képet, ahogy másoknak megmutatkozunk, annyi biztos csak, hogy mást mutatunk, mint akik vagyunk, és ezt vagy tudjuk, vagy nem. Na, ennek kiderítéshez kell a megfelelő tükör.

Mi, férfiak, a fürdőszobai tükrök tekintetében kicsit jobb helyzetben vagyunk; a borotválkozás magától értetődő indokot ad a szembenézésre, a csendre, amit csak a borosta dörzse tör meg. Ilyenkor legtöbbször merengünk, belülre nézünk vagy a távolba, ellentétben a nőkkel, akiknek figyelmét leköti a külső renoválására tett erőfeszítés. Ha úgy érezzük, hogy mások szebbek és jobbak nálunk, inkább belülre kéne néznünk. Igaz, ott nem annyira egyértelmű a szépségideál. Egészen pontosan: van a belső szépségnek ideálja, de ez általában élethalál-harcban van a külső szépségre irányuló ideálokkal. A külső ideálokat jól kondicionálja a média, a szépségipar és az uralkodó szellemi trend, de vajon belső szépségünk törékeny ideálját ki táplálja? Hol az a tükör, aminek képe erősít, dacára a külvilág könnyen magával sodró érték-limlomjával?

Mert erősítésre szorulunk, ez kétségtelen. Ha mást akarunk, mint akik vagyunk, akkor könnyen lehet, hogy fonnyadtka az énünk, pedig nem véletlenül vagyunk az, aki. Azzal a gyengécske, el nem hitt, nem szeretett valónkkal kell kezdeni valamit; mondjuk gyökeret ereszteni és szárba szökkenteni. Virágozzék, ha már ennyire öntöz a tavasz. „Legyen önbizalmad!” – hangzik a kedves, de sokszor felszínes bátorítás. Jó, legyen önbizalmam, de mire föl?

Milyen lehet velünk élni?

Inkább: kire föl? Leginkább arra a gondolatra föl, hogy Isten minden embert egyenlőnek, és egyenlően értékesnek teremtett. Még akkor is, ha olyan nyilvánvalóan szembeötlőek a különbségeink, és olyan homlok egyenesen eltérő értékrend alapján működik a társadalmunk, hogy e kijelentés akár extrémnek is hathat. De az talán már közelebb hozhatja e kijelentés igazságát, hogy a szeretet hiányát sokan és gyakran érezzük, és talán azt is megtapasztaltuk már, hogy ha cselekvő szeretettel vagyunk mások iránt, attól mi is erősödünk.

És amikor Jézus azt tanítja, hogy „úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, akkor nyilvánvaló, hogy ha önmagunkat nem tudjuk, elfogadni, és szeretni sem, úgy a másik felé való szeretetünk is akut módon hiányos lehet. De radikálisan meg is fordíthatjuk a gondolatmenetet: ha magunkkal rosszban vagyunk, milyen lehet velünk, mellettünk élni?

„Szeresd úgy felebarátodat, mint önmagadat” – mert mindenki egyen-értékű az Élet nagy tükrében. És másoknak tartozunk azzal, hogy magunkat is ebben a tükörben vizsgáljuk.

Horváth Gergely


2010. április 22., csütörtök

Érzelmek vs. Bölcsesség

avagy szerelemről egy sárkány és egy zsineg feszültségekkel teli, de ,,elengedhetetlen" kapcsolata nyomán

Jó gondolatnak tartom, hogy a bölcsesség és a szerelem közötti kapcsolat olyan, mint a spárga és a papirsárkány kapcsolata. A szerelem egy papirsárkány, amely befogja a szelet és makacsul halad az ég felé, a bölcsesség pedig az a spárga, amely lefelé rángatja, és visszatartja. A feszültség tagadhatatlan, de egészséges.
Azt hiszem, vannak időszakok, amikor a papirsárkány úgy érzi, hogy a spárga földhöz köti. - Ha ez a kellemetlenkedő spárga végre elengedne, nagyon magasra fel tudnék repülni- gondolhatja magában a sárkány. Pedig ez nem igy van, hiszen, ha a zsineg nem tartaná meg a széllel szemben, a sárkány gyorsan lezuhanna és összetörne.
A szerelem is hamar lepottyanna a bölcsesség nélkül. Önző, engedékeny, sőt bálványimádó lenne. Volt már ilyen kapcsolatunk? Voltunk már tanúi ilyen kapcsolatnak ismerőseink életében? Mi hiányzott? A bölcsesség!
Nem elég, ha csak szerelmesek vagyunk. Mindenki lehet szerelmes! A tartós szerelemhez gyakorlatias, józan bölcsességre van szükségünk, amely tudja, mikor engedje, hogy az érzések szele messze felrepitsen, és mikor húzzon vissza. Mikor adjunk hangot érzelmeinknek és mikor hallgassunk? Mikor nyissuk meg a szivünket és mikor zabolázzuk meg.
Kotyvalék szerelem
Nemcsak egy kapcsolat kezdetére várva fontos a türelem, hanem annak egészséges ütemű kibontakozásakor is. Türelmetlenségünkben mindent elkapkodunk. Arra unszol. Hogy ne adjuk meg a kellő időt és figyelmet egy egészséges barátság kialakulásához, hanem rögtön ugorjunk fejest az érzelmi és testi közöségbe.
Képzeljük el, hogy valakivel elmész valakivel egy előkelő étterembe, olyannal, akinek nincs türelme kivárni, mig a vacsora minden fogását felszolgálják. A mesterszakács csodálatos ételsort állitott össze, de időre van szükség, hogy minden részletét élvezzük. Ám ahelyett, hogy minden ételt külön élveznénk, társad azt követeli, hogy minden fogást- az italokat, a levest, a salátát, előételt és a desszertet – egy nagy tálban keverjék össze!
Képzeljük el, hogy ezt a kotyvalékot fel kell szívnunk egy szalmaszálon, és akkor ,, jó” képet kaptunk sok mai, modern kapcsolatról. A kibontakozó szerelmi történet ,,fogásainak”-megismerkedés, barátság, udvarlás, eljegyzés, házasság- élvezete helyett a türelmetlen párok összekeverik a sorrendet. Mielőtt kiépítették volna barátságukat, már a szerelemmel kezdenek játszani. Mielőtt még eszükbe jutott volna, hogy lekössék magukat, úgy viselkednek, mintha egymás tulajdonai lennének. A kotyvalék szerelem a kotyvalék ennivalóhoz hasonlóan visszataszító zűrzavar.
A mai kapcsolatokban látott problémák- a türelmetlenség, a céltalanság és a félrevezetett érzelmek- mind az ostobaság jelei. Bölcsességre van szükségünk. A bölcsesség teszi teljessé a szerelmet. Ahogy a sárkányra kötött zsinór, a bölcsesség is úgy teszi lehetővé a szerelem szárnyalását. Lehorgonyozza, megfegyelmezi és lehetővé teszi kibontakozását. Ennek is jót tesz a feszültség.
Ha az érzelem szelei veszélyesen felerősödnek, a bölcsesség lehúzza a sárkányt a biztonságba, hogy ne menjen tönkre.
Mindegyikünk életében máskor és más életkorban gondolhatunk házasságra. Egy dolog azonban legyen közös: várjuk meg, amíg a bölcsesség vezeti a szerelmet. Ekkor jött el az ideje az udvarlásnak, meg a megfelelő ütemben, a célt világosan látva magunk előtt és világos fejjel tehetjük. Ez a legnagyszerűbb szerelem.

2010. április 10., szombat

,, A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.,, ( Zsid 11:1)

Van-e valami különleges dolog, ami felől reménykednünk kell? Bármiben reménykedhetünk, amiben csak akarunk? Hogyan győződhetünk meg olyan dolgokról, melyeket nem láthatunk? és mi az, amit nem vagyunk képesek látni, de biztosnak kell lennünk benne?


Képzeld magad elé a Niagara- vízesés tetejét. Kötél van kihúzva a víz felett. A kötélen egy ember áll talicskával, amiben egy száz kilós bernáthegyi ül. A tömeg ámulattal figyeli, amint a férfi előre-hátra tologatja a talicskát a vízesés felett, benne a hatalamas kutyával.
Ötödik sikeres útja után a férfi odafordul a tömeghez, és ezt mondja: ,, Könnyedén at tduok tolni egy férfit vagy egy nőt is a vízesés felett ebben a talicskában. Elhiszik?" Te is eezt gondolod: Semmi kétség! Végül is, a legtöbb ember kevesebb, mint száz kiló, és nem is mocorogna annyit, mint az a hatalmas kutya.
Amint élénken bólogatsz, hogy elhiszed, odafordul hozzád, rád mutat, és ezt mondja: ,, Üljön be."
Egy dolog elhinni, hogy Isten képes megtenni valami, de teljesen más olyan helyzetbe kerülni, ami feltétlen bizalmat igényel. Ez a különbség az elméleti hit és a teljes szívvel való hit között.
Mire lenne szükséged, hogy beülj abba a talicskába? Segítene, ha biztosan tudnád, hogy a talicska képes megtartani, és a kötél is biztonságos és nagyobb valószínűséggel ülnél bele, ha meglennél győződve arról, hogy a talicskát toló férfi megbíható, rendelkezik azzal a képességgel, hogy átjutassan téged a tulsó partra, és elszántan óvna minden bajtól. De még ekkor is hitre lenne szükséged, hogy beülj a talicskába.
Isten nem követeli, hogy vak hitünk legyen, de azt igen, hogy tökéletesen bízzunk Benne. Igéjén keresztül készségesen kijelenti magát: ki ő, mik a tervei, és mit kíván tőlünk. Amint Hozzá jövünk, hogy lássuk ls megismerjük Őt, halljuk az Ő kívánságát: ,, Bízzál bennem".A Bibliában több százszor biztat bennünket arra, hogy bízzunk Benne. Hajlamosak vagyunk a bizalmat szürke területként kezelni, pedig Isten felszólítása fekete-fehér választ vár. Vagy bízunk Benne, vagy nem. Vagy Vele tartunk, vagy ellene fordulunk. Vagy beülünk a talicskába és átjutunk a másik oldalra, vagy csak a bámészkodók között vagyunk, mozdulatlanul?

- A hitről nem elmélkedni kell, hanem a szívünkkel, az értelmünkkel és a lelkünkkel belevetni magunkat!
( ezért nem is írok már többet:PJó éjt!)