http://www.bijunet.ro/?ref=2866
Coeur de Pirate "Comme des enfants" de coeur-de-pirate
Ma reggel eszembe jutott egy eset, ami tavaly nyáron történt meg velem.
Gondoltam, hogy lejegyzem nektek, hátha tanultok a hibámból, így tanúlságként szolgálhat azoknak, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint amiben én jártam anno. Mert mostmár teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a ruha tényleg nem teszi sehová az embert, inkább fordítva.
Na , de ahhoz idő kell, hogy első benyomást lerombolhassa a belső ( ha nem is idő, de jó pár szó mindenképp szükségeltetik ahhoz, hogy ezt- azt megtudjunk a másikról).
Abban talán nem ért velem mindenki egyett, hogy a kifogástalan/ izléses/ stilusos/ egyedi külső előtt áll ( jóval), hogy mennyire udvarias az illető himnemű egyed ( szerintem fontosabb). Szóval talán emiatt a hierarchikus elhelyezkedés miatt történhetett meg az, hogy egyik nyári estén, amikor Bogival éppen egy jó kis jeges kaktuszt fogyaszottunk és a barátnőm kiment oda, ahova még a királyok is egyedűl járnak ( bizonyos lányok van, hogy kivételt képeznek). Kiment, én meg egyedül maradtam és a szomszédos asztalnál ülő két fiú udvariasan és valamilyen kis viccel fűszerezve megkérdezte , hogy átülhetnének-e hozzánk, mert látták, hogy jól érezzük magunkat és csatlakozánának, vagy valami ilyesmi replica volt ( nem emlékszem pontosan mit is mondtak az az igazság). Mivel igazából unatkoztunk (mivel már úgyis indúlni készültünk és szotyink is maradt, amit nem akartunk hazavinni és nem is akartam megsérteni őket, mert tényleg nagyon kedvesen kérdezték) megengedtem nekik, hogy átüljenek az asztalunkhoz...
Álltalánosságokról beszélgettünk a fiúval, amelyik mellém ült. Ebből már kiderűlt, hogy nagyon jófej, laza, vicces, nyitott, őszinte, figyelmes, vicces:p De mindezek ellenére, mégis előitélettel néztem rá, nem tudtam teljesen komolyan venni, mivel nem volt éppen valami jól öltözve... Elnyűtt, kopott, egyszerű felső volt rajta, a nadrágján, meg rendesen látszott, hogy piszkos, hiába volt fekete, olyan fehér porréteg volt rajta. A cipője meg régi, szakadt converse.
Közben a beszélgetés az öltözködésre és a külső megjelenés fontosságára terelődött. Mondtam, hogy szerintem bizonyos szinten az ember kifejezheti személyiségét a ruházata által és azt is, hogy mások megtudhatnak ezt-azt rólunk miközben megfigyelik a megjelenésünket ( azért mentségemre szóljon, hogy akkoriban elég gyakran néztem What Not To Wear műsort Stacy-vel és Clintonnal:p ).
Ahogy így belemerültem a személyiség elemzésébe az alapján, hogy ki mit vesz fel a hétköznapokban és milyen magabiztos a megjelenése és, hogy mások mit gondolhatnak róla -hirtelen félbeszakított és megkérdezte tőlem azt, hogy én milyen véleménnyel vagyok róla. Erősködött, hogy nézzem jól meg ( amúgy szerintem már észrevette, hogy jól végigmértem) és áruljam el bátran, és őszíntén, hogy róla mit tudok elmondani, mit gondolok róla a külseje alapján. Gondolkodtam, hogy mit mondhatnék. Törtem a fejem, hogy ne sértsem meg azzal, hogy számomra nem túl bizalomgerjesztő szakadt cipő és poros nadrág, végül annyit kiböktem, hogy : egyszerű! Azt, mondtam, hogy egyszerű!
A szemembe nézett, majd lehajtotta a fejét... Feldolgozta azt az egyetlen szót, amit megfogalmaztam róla, mert gondolom, ő is pontosan tudta, hogy hogyan van öltözve és hogy én is mit gondolhatok emiatt. Tudta, hogy a külseje alapján kategorizáltam és nem vettem teljesen komolyan azokat, amiket mondott, azért ahogy kinézett. Ebben a röpke pillanatban nagyon elszégyeltem magam, mert ráébredtem arra, hogy mennyire tévesen és hibásan gondolkodtam, ítéltem meg az embereket. Az volt a legfontosabb, hogy más mennyit és mit mutat magából, nem az, AKIt az anyag valójában rejt. De ami ezután elhangzott még pirongatóbb volt... A fiú ( azért nem nevezem nevén, mert elfelejtettem, hogy, hogy hívták.... valami különleges neve volt....ritka...de jó név...amit nehéz megjegyezni) megtörte a csendet, a szemembe nézett és csak annyit mondott, hogy szobrász.
Szobrász volt, akinek semmi kedve sem volt hazamenni egy nem éppen túl jól sikerült vizsgája után. Ezért volt olyan a szerelése, amilyen.
Annyit meg kell hagyni, hogy nagyon tanúlságos találkozás volt. Azóta soha nem láttam viszont az ifjú művész urat, de örülök, hogy megismerhettem, mert rendesen fejbekólintott az az egyszerűség, nyíltság és bátorság, ahogyan szembe mert szállni mindazzal, ahogyan másokról gondolkodtam ( és sajnos nagyon sok esetben ítélkeztem). Szóval, amit semmiképp sem szabad magunkban viselnünk ( what not to wear) az az előitélet, büszkeség és mások lenézése, Bármi más jöhet;) ; a ruhákról és a stílusról kapcsolatosan, pedig a következőt képviselem: Keep it easy, Keep it simple, Keep it yours!
Képzeld el, hogy egy nagy szobában vagy, olyanban, mint egy tornaterem. Amit még tudni kell erről a teremről, hogy a padló tele van taposóaknákkal, amelyek azonnal felrobbanak, amint hozzájuk értél. Tehát, ha nem a megfelelő helyre lépsz, akkor biztosan meghalsz. Mondjuk azt, hogy több száz ilyen akna lett elhelyezve ide. Te a terem sarkában állsz épp, amikor valaki a túloldalról odakiáltja neked, hogy : ,, Gyere ide!’’. Ha nem tudnád, hogy terem tele van taposóaknával, akkor egyszerűen csak keresztülszaladhatnál rajta, csak felrobbannál. Mert tudatlan vagy és nem is sejted, hogy a veszélyes lehet. Na, de mi van akkor, ha már tudsz a dologról, tudod, hogy a terem tele van aknákkal, amiket elrejtettek, ezért egyet sem láthatsz belőlük? Mit teszel? Hogyha kicsit is elgondolkodsz a dolgon, akkor teljesen lebéníthat a félelem, mivel nem tudod, hogy hol vannak elhelyezve, nem tudod, hogy merre léphetnél, hogy ne kerülj életveszélyben. Fogalmad sincs mihez kezdhetnél, ezért leragadsz a sarokban, nem lépsz semerre és vársz.
De most vizsgáljuk meg a szituációt egy másik szemszögből is. Az aknák még mindig a padlón hevernek, még mindig ugyanolyan veszélyesek, de van egy térkép a kezedben, egy leírás, amelyik pontosan elmondja, hogy hol van veszélyes terület és azt is, hogy hogyan kerülheted ki azt( Két lépést előre! Állj! Három lépést jobbra! Áll! Fordulj ismét jobbra! Állj!) ezzel már van esélyed előrehaladni a a fenyegető veszély közepette is, amely a tornaterem padlóján hever.
Ugyanígy mi is egy nagyon, nagyon veszélyes helyen vagyunk, amelyken keresztül kell mennünk. És nem csak arról szól a játék, hogy elveszítheted az életed, hanem arról, hogy elveszítheted a szellemed. Ha nem ismered fel a körülötted levő veszélyeket, akkor nem vagy más, mint egy bolond, aki nem érti a figyelmeztetést, akit nem érdekli a saját élete. De az sem jó, ha megbénít a félelem. Amit fel kell ismerj az az, hogy azért vagy, hogy átmenj ezen a termen, azért vagy, hogy részt vegyél az életben, azért vagy, hogy tegyél dolgokat. De Isten bölcsességet is adott neked az Ő Igéje által, hogy elkerülhesd azokat a veszélyeket, amikkel találkoznod kell utad során. A Bibliára figyelve megtanúlhatod, hogy hogyan manőverezz sikeresen az életed padlóján heverő taposóaknák között!
Csak Ő (Isten) tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván. Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám.
Jób könyve
23. rész
