2009. augusztus 27., csütörtök

KÖZEL HOZZÁ





Istenem,

Hogy lehetnék egészen tied?

Mit tegyek, hogy megüresítsd oly sok bűntől terhelt, roskadó szívemet?

Istenem,

Hogy lehet, hogy nem vagyok szabad?

Szívem minden dobbanása azt suttogja rab vagy, csak rab, rab...

Valami bennem kettétört és széjjelhasadt

Segíts kifeszítenem a vasat!

Segíts újra levegőt vennem!

Uram,

Mit kell tennem, hogy újra lélegezzem?

Mi változtathatna helyzetemen?

Valami még adhat erőt elfáradt testemnek, ami mindíg újból

Visszafordíthatatlan, egyhangú nyomorbó próbál

Ki-ki törni?

Istenem,

Hol tudhatnék elrejtőzni?

Elesve a bűnnek terhe lelkem ismét összeörli

És darabokban betonon fekve, valami különös hang hatol be szellemembe

,, Hallgass el! Légy most csendben,

hogy szóljak Fiamon keresztül,

Csak meg kell, hogy üresülj!

Általa teljes gyógyulást hozok sebes szívednek

Örök, végtelen szabadságot rab lelkednek

Tudd, hogy én vagyok Istened

Oltamad és erősséged

biztos segítséged a nyomorúságban

Rejtőzz el,

Nyisd ki szemed és találd magad védő karjaimban

Kerülj olyan közel Hozzám, hogy engem láss meg önmagadban!,,

1 megjegyzés:

cseppento írta...

Szuper ez a vers ,anita!!
a vege szamomra a legjobb :D
szerintem valaszthatod a koltoi palyat:D Isten felhasznalhat altala,ha engeded h Szelleme ihlesse a szavakat ugy mint itt:)