2009. augusztus 24., hétfő

GIRLPOWER - férfiszemmel

Szexi csajok domináns szerepben – kik ők, és mit akarnak? Üzenet a lányoknak, vagy figyelmeztetés a férfiaknak? Aki számít, benne van, sőt csinálja. Szóval, mire véljük a GIRLPOWER-t?

www.divany.hu/Kettos-latas/girlpower
A linkre kattintva egy cikket olvashattok. Ha van velemenyetek irjatok le!

A „girlpower” nem más, mint Amazónia harci kiáltása. A támadás kimondott célja a férfiak által uralt territóriumok visszafoglalása a jogegyenlőség nevében, ami politikailag korrekt gondolat lehetne, nekem azonban úgy tűnik, hogy a „girlpower-offenzíva” messze túljutott az egyenlőség eszméjén és határvonalán, és immár a férfitérfél gyarmatosítása felé vette az irányt. A modern Amazónia területfoglalási törekvései egyaránt jelentkeznek a munkahelyeken, a nyilvánosságban, a párkapcsolatban és az intim szférában. Totális letámadás folyik; minden érzékszervünk csapdába esik. A gondolati töltet nehezen kifogásolható álorcát mutat, a kivitelezés viszont kifejezetten a fő érzékszerveket támadja, merthogy a girlöknél végre nagyon is a nőiességből jön a power. Illetve abból, amit annak gondolnak.

A férfiak elleni támadás ténye abból is jól látható, hogy Amazónia ezúttal nehéztüzérséggel támad, azaz olyan bombázókkal, akik egyben a divatot is diktálják. Új típusú amazonokról van szó, nem holmi Ripleykről. Ripley maga egy régebbi kor amazonja, aki a hímeket meghazudtoló bátorsággal és erővel veszi fel a harcot még az Alienekkel szemben is. Ő azonban sosem volt bomba nő: Sigurney Weaver inas, csontos Ripleyjének pusztán egyetlen erotikus mozzanata volt, igaz, az a filmtörténet egyik legérzékibb momentuma: ez az a jelenet, amikor A nyolcadik utas a halál legvégén a menekülő űrkabinban egy szál bugyiban átlép a szkafanderbe, mielőtt katapultálja a szörnyet. Gyönyörű, szimbolikus pillanat, de ezzel kész, Ripley és kortársai nőiességüket hanyagolva bizonyították a gyengébb nem erejét.

Nem úgy az új csajok! Ha jól emlékszem, a „girlpower” a Spice Girls által lett programmá és divatszólammá, és valahol akkor állhatott be az a változás is, amikor már fontos volt, hogy a nők e „nemes” eszközökkel vívott harcok közepette is megőrizzék nőiességüket. Az erotika, amely eddig a férfikizsákmányolás titoktalan tárgya volt, fokozatosan olyan korbács lett, amely nagyon is visszacsap (vagy épp: oda, attól függ, kinél van a nyele). Az új csajok nemhogy figyelnek és bátran használják nőiességüket, hanem kifejezetten fegyverként fogják fel, csak épp ugyanolyan öncélúan és ugyanolyan etikával, mint a kritizált férfiak. Ebben a megközelítésben a „kihasznállak”, a „majd én megmondom, mit fogsz csinálni” és ehhez hasonló attitűdök nem éppen a nemek közötti fehér zászló lobogtatását jelentik. S ez nekem azért tűnik problémának, mert növeli a két nem közötti szakadékot, amelyet lassan akár át is minősíthetünk lövészárokká.

Ráadásul mindezt olyan eszközökkel teszi, amelyek ellen a média korában nehéz védekezni; a popkultúrán át küld direkt vagy kódolt üzeneteket az amazonok utánpótlás-csapatainak. Leginkább filmen és zenében. Ez utóbbiban ráadásul nagyon erős: például a „girlpower” mellett kardoskodik Pink, Beyoncé erre építette aktuális koncertturnéjának központi üzenetét, Britney Spears pedig egyre vadabb klipekkel teregeti ki a középosztálybeli nők lelki szennyesét, mondván, ha a srácoknak lehetnek mocskos vágyai, akkor a csajoknak is. De ez már büszke, felvállalós kiteregetés, amelyben a szelíd külsővel takart vad életvitel cinikus fölényt áraszt. Apa mosdik, anya főz – egy frászt! Ide nekem a férfikoszorút!

Az az igazság, hogy azok a nők, akikben a „girlpower” nyomot hagy, sok szimpatikus vonással is rendelkeznek. A nőiességükre való igény(esség)ük, az önállóság, az ambíció, a tettrekészség, sok esetben a vezetéshez való tehetség mind a vonzerőt erősítheti!

A probléma csak az, hogy van ebben egy olyan tónus, amely szerintem a férfiak többségét taszítja, illetve védekezésre készteti, és ez a vonás: a harc. Amikor egy nőből visszaköszön a kíméletlenség, a kompromisszumképtelenség, a szeretetnélküliség, a másik legyőzésnek alig vagy nem leplezett törekvése, hát, mindez azt jelenti, hogy két dudás van egy csárdában. Ilyenkor mentálisan akkor is két férfi száll ringbe, ha az egyik történetesen nő. És ugyan kinek használ, ha már a nők is hidegen uralják érzelmeiket?

A szórakoztatóipar futószalagon gyártja a tölteteket, most éppen Britney provokál egyik új klipjében (If U Seek Amy). Túl azon, hogy a gyermekei felügyeletét elvesztő díva részéről ez mennyire okos vagy épp hiteles húzás, magánügy. Amazónia azonban gyors tempóban terjeszkedik, és ez már közös ügyünk. Nőké és férfiaké egyaránt.



Horváth Gergely



Nincsenek megjegyzések: