Mezer F. B. mondja ,, Ábrahám,, című könyvében, hogy a magányosság Isten gyakorló iskolája : ,, Hogy valóban Isten útján vagyunk, annak egyik jele- a magányosság,, . S így folytatja: ,, Semmi sem erősít bennünket annyira, mint az elkülöítés és átültetés... az üdvös követelménykre felébrednek a természetes lelkierők... nem szükséges feltétlenül elszakítani magunkat az otthontól, és családtól, de fel kell adnunk szívünk földi támaszoktól való legmélyebb függését, ha valóban meg akarjuk tanulni, mit jelent egyszerűen és teljesen az örök Istenben bízni.,,
,,Azt mondtad, ha nem a ruhánk,
De szíveink szaggatjuk meg,
Nem csak szájjal közeledünk Hozzád, Urunk.
Megnyitod az ég csatornáit,
Ránk árasztod áldásaid ,
Kegyelemmel és irgalommal fordulsz felénk.
Hozzuk hűtlen életünk Bocsáss meg, ó, Istenünk!
Bocsásd meg a vétkeink, úgy kérünk!
Bálványoknak áldoztunk, Önmagunkat imádtuk
Meggyaláztuk szentséges törvényed.
Küldj ébredést! Küldd Szellemed!
Öntözd meg a földünket,
Hadd legyünk élő,
Hadd legyünk tiszta
Hadd legyünk szent néped Neked.,,
( Mike duó, Küldj ébredést)
