Érdemes küzdeni Érte

Szeretet- nem egy olyan hely
ahonnan tetszésünk szerint ki-be járkálhatunk
Szeretet- inkább olyan mint egy ház,
melyet érkezéskor megigérjük, hogy soha el nem hagyunk
Zárd be az ajtót,
Dobd messze a kulcsot
Csak együtt vátoztathatjuk meg a sorsot, szorúlt helyzetünket,
Kezdjük úgy, hogy használjuk a térdeinket!

Szeretet- biztos menedék egy nagy vihar közepén
Szeretet- békés terület háború idején
És, ha egyszer úgy gondolod, hogy menni szeretnél
mert börtönnek érzed e hajót
Meglátod, Isten angyalt küld majd, hogy őrízze az ajtót!

Szeretet- valakinek csak egy szó,
könnyen belezúg, mert az olyan jó
Viszont nehéz mikor magáhoztér
Mert nem kap semmit a kimondott szavakért


Szeretet- azért van, hogy megvédjen minket
Hívni kell, hidd kapsz majd segítséget
nem kér semmit cserében tőled,
Csak szánd oda érte mindenedet

Én harcolni fogok érted!
Vajon te is harcolsz értem?


Ne félj harcolni,
Érdemes küzdeni Érte!

Sár vagy csillagok?

Megítélés kérdése, hogy életünket pozitív vagy negatív szemszög­ből szemléljük.
Sokan hasonlítunk ahhoz a fiatalasszonyhoz, akiről a követke­ző történet szól:
Elete nem úgy alakult, ahogy remélte. Amikor hozzáment szí­ve választottjához, aki a tengerészeméi szolgált, úgy gondolta, hogy nagyon romantikus és izgalmas lesz idegen országokban lakni, és körbeutazni a földet. Kél évvel később azonban már nagyon magányos és elégedetlen volt. Irt egy panaszokkal teli levelet a| édesanyjának. Nem voltak barátai, csak angolul
beszélt, és a nyelvtanulást is időpocsékolásnak tartotta, hiszen bármelyik nap jöhetett az értesítés, hogy tovább kell költözniük. A legrosszabb mégis az volt, hogy a férje soha nem volt otthon. A levelet a következőkkel fejezte be: „Már nem bírom tovább, hazamegyek." Bölcs édesanyja csupán egy kétsoros választ küldött:

Két nő nézett ki a börtön rácsain keresztül, az egyik sarat látott, a másik csillagokat.

Ez a bölcs asszony feltárta lánya előtt a megelégedettség titkát. Mindannyiunk előtt ott a választás lehetősége, hogyan szemléljük életünket: Tekintetünket irányíthatjuk a sárra, vagy felemelhet­jük a szemünket, és nézhetjük a csillagokat. Minden nő életében vannak időszakok, amikor börtönben érzi magát. Isten azt akarja, hogy te és én eljussunk a megelégedettségre, még mielőtt körül­ményeink megjavulnának. Hogyan lehetséges ez?

A Fii 4:7-ben Isten részét látjuk a megelégedettség folyamatában: „és Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." A Living Bible a vers elején található és szócskát így értelmezi: „ha ti ezt megteszitek". Mit teszünk meg? Ha az imádságot választjuk az ag­godalom helyett, akkor személyesen meg fogjuk tapasztalni Isten békességét. Micsoda ígéret! A zűrzavar, a problémák, a szívfáj­dalmak és aggodalmak világában mindannyiunknak békességre van szükségünk.

Ez a vers arra is rámutat, hogy miért nem rendelkezünk békes­séggel. Ha te és én aggodalommal, félelemmel vagyunk tele meg­elégedettség helyett, fel kell tennünk a kérdést, hogy megtettük-e a mi részünket. Ne feledd el, Isten azt mondja, hogy a mi választá­sunk az előfeltétele a tőle kapott békességnek.

A következő fordítást kedvelem a leginkább: „Es az Isten bé­kessége, mely felülmúlja azt az erőt, melyet el tudunk képzelni, őrséget fog állni szívünknél és gondolatainknál a Krisztus Jézus­ban." Magam elé képzelem, amint Isten körülvesz őrző angyalok­kal, akiknek az a feladata, hogy segítsék az én szegény, gyenge szí­vemet, amikor az aggodalmak megsokasodnak bennem, az értel­mem összezavarodik és megtelik „mi lesz, ha" kérdésekkel. Szívem - érzelmeim bölcsője - vadul ide-oda himbálódzik. Isten békessé­ge az, amire legnagyobb szüksége van az én aggodalommal teli szí­vemnek és értelmemnek.

Mit teszünk, amikor bár átadjuk aggodalmunkat Istennek, tíz perc múlva ismét visszavesszük?

Hányszor elimádkoztam a Fii 4:6-9-et, utána pedig ismét csak aggódtam. Úgy tűnt, hogy értelmem az aggódásban ragadt.

Gyakran mondtam: Uram, ismét itt vagyok. Tíz perccel ezelőtt is itt voltam, de nem lasznált, még mindig aggódom, ahelyett hogy betoltene a Te békességed. Megint elimádkoztam a Fil 4 alapján az én részemet és Isten részét, majd újra elkezdtem aggódni. Ezen a pon­ton felültem, rávettem magam, hogy kibújjak a meleg takaró alól, és az íróasztalhoz menjek. Tollat, papírt vettem a kezembe, és öszsreirtam azokat a pozitív dolgokat, amiket az Úr elvégzett év folyamán. Ezután imában végigmentem a listán, és hálát adtam, hogy ő eddig is munkálko­dott, és most is munkálkodik. Majd lekap­csoltam a villanyt, visszabújtam kényelmes ágyamba, és ezután már békés szívvel aludtam.

Mindannyian átélünk negatív eseményeket; néha tragikusakat is. Ha ilyen helyzetben vagy, együtt érzek veled fájdalmadban. Gyakran imádkozom így: „Istenem, ne engedd, hogy hiába szen­vedjek. Használd fel fájdalmamat, hogy átformáljon a te képedre. Használd, hogy megtanuljam a megelégedettséget."

Amikor nehéz események jönnek az életemben, hallom Isten hangját: „Add át az irányítást nekem! Szolgáltasd ki magad, fogadd el időzítésemet, fogadd el útjaimat. Bízd rám a végered­ményt. Egyedül bennem bízzál."

Az ő hangja ezt is mondja: ,,Titkos döntéseid is dicsőségemet szolgáljál. Bár senki nem tud róluk, mások nem tudják milyen nehezek, hozd meg őket értem!,,