2009. szeptember 22., kedd

Sár vagy csillagok?


Megítélés kérdése, hogy életünket pozitív vagy negatív szemszög­ből szemléljük.
Sokan hasonlítunk ahhoz a fiatalasszonyhoz, akiről a követke­ző történet szól:
Elete nem úgy alakult, ahogy remélte. Amikor hozzáment szí­ve választottjához, aki a tengerészeméi szolgált, úgy gondolta, hogy nagyon romantikus és izgalmas lesz idegen országokban lakni, és körbeutazni a földet. Kél évvel később azonban már nagyon magányos és elégedetlen volt. Irt egy panaszokkal teli levelet a| édesanyjának. Nem voltak barátai, csak angolul
beszélt, és a nyelvtanulást is időpocsékolásnak tartotta, hiszen bármelyik nap jöhetett az értesítés, hogy tovább kell költözniük. A legrosszabb mégis az volt, hogy a férje soha nem volt otthon. A levelet a következőkkel fejezte be: „Már nem bírom tovább, hazamegyek." Bölcs édesanyja csupán egy kétsoros választ küldött:


Két nő nézett ki a börtön rácsain keresztül, az egyik sarat látott, a másik csillagokat.


Ez a bölcs asszony feltárta lánya előtt a megelégedettség titkát. Mindannyiunk előtt ott a választás lehetősége, hogyan szemléljük életünket: Tekintetünket irányíthatjuk a sárra, vagy felemelhet­jük a szemünket, és nézhetjük a csillagokat. Minden nő életében vannak időszakok, amikor börtönben érzi magát. Isten azt akarja, hogy te és én eljussunk a megelégedettségre, még mielőtt körül­ményeink megjavulnának. Hogyan lehetséges ez?

A Fii 4:7-ben Isten részét látjuk a megelégedettség folyamatában: „és Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." A Living Bible a vers elején található és szócskát így értelmezi: „ha ti ezt megteszitek". Mit teszünk meg? Ha az imádságot választjuk az ag­godalom helyett, akkor személyesen meg fogjuk tapasztalni Isten békességét. Micsoda ígéret! A zűrzavar, a problémák, a szívfáj­dalmak és aggodalmak világában mindannyiunknak békességre van szükségünk.

Ez a vers arra is rámutat, hogy miért nem rendelkezünk békes­séggel. Ha te és én aggodalommal, félelemmel vagyunk tele meg­elégedettség helyett, fel kell tennünk a kérdést, hogy megtettük-e a mi részünket. Ne feledd el, Isten azt mondja, hogy a mi választá­sunk az előfeltétele a tőle kapott békességnek.

A következő fordítást kedvelem a leginkább: „Es az Isten bé­kessége, mely felülmúlja azt az erőt, melyet el tudunk képzelni, őrséget fog állni szívünknél és gondolatainknál a Krisztus Jézus­ban." Magam elé képzelem, amint Isten körülvesz őrző angyalok­kal, akiknek az a feladata, hogy segítsék az én szegény, gyenge szí­vemet, amikor az aggodalmak megsokasodnak bennem, az értel­mem összezavarodik és megtelik „mi lesz, ha" kérdésekkel. Szívem - érzelmeim bölcsője - vadul ide-oda himbálódzik. Isten békessé­ge az, amire legnagyobb szüksége van az én aggodalommal teli szí­vemnek és értelmemnek.

Mit teszünk, amikor bár átadjuk aggodalmunkat Istennek, tíz perc múlva ismét visszavesszük?

Hányszor elimádkoztam a Fii 4:6-9-et, utána pedig ismét csak aggódtam. Úgy tűnt, hogy értelmem az aggódásban ragadt.

Gyakran mondtam: Uram, ismét itt vagyok. Tíz perccel ezelőtt is itt voltam, de nem lasznált, még mindig aggódom, ahelyett hogy betoltene a Te békességed. Megint elimádkoztam a Fil 4 alapján az én részemet és Isten részét, majd újra elkezdtem aggódni. Ezen a pon­ton felültem, rávettem magam, hogy kibújjak a meleg takaró alól, és az íróasztalhoz menjek. Tollat, papírt vettem a kezembe, és öszsreirtam azokat a pozitív dolgokat, amiket az Úr elvégzett év folyamán. Ezután imában végigmentem a listán, és hálát adtam, hogy ő eddig is munkálko­dott, és most is munkálkodik. Majd lekap­csoltam a villanyt, visszabújtam kényelmes ágyamba, és ezután már békés szívvel aludtam.

Mindannyian átélünk negatív eseményeket; néha tragikusakat is. Ha ilyen helyzetben vagy, együtt érzek veled fájdalmadban. Gyakran imádkozom így: „Istenem, ne engedd, hogy hiába szen­vedjek. Használd fel fájdalmamat, hogy átformáljon a te képedre. Használd, hogy megtanuljam a megelégedettséget."

Amikor nehéz események jönnek az életemben, hallom Isten hangját: „Add át az irányítást nekem! Szolgáltasd ki magad, fogadd el időzítésemet, fogadd el útjaimat. Bízd rám a végered­ményt. Egyedül bennem bízzál."

Az ő hangja ezt is mondja: ,,Titkos döntéseid is dicsőségemet szolgáljál. Bár senki nem tud róluk, mások nem tudják milyen nehezek, hozd meg őket értem!,,





3 megjegyzés:

Hajni írta...

Koszonom ezt a bejegyzesed.:)

Noémi írta...

Én is köszönöm:)!

tamikamika írta...

Nagyon szívesen! Kívánom, hogy Isten adja meg, hogy ne a problémáinkra nézzünk, hanem Rá. És mindent! vigyünk Isten elé, hogy békességet nyerhessünk és gyönyörködhessünk a csillagokban:)!