Női vonzerő

Vonzerejük alapvető feltétele, hogy a nők elfogadják önmagukat. Ám ez egy városi környezetben, ellentétes irányú ideák világban élő nő számára véleményem szerint szinte lehetetlen, mert – hacsak nem áll kikezdhetetlen, az egész életére és életvitelére kiható, stabil világnézeti alapokon – az ént folyamatosan csiklandozza, irritálja vagy épp sérti az elérhetetlen ideálokat sugárzó kulissza, legyen az a média, egy bevásárlóközpont vagy egy wellness-szalon. Nehéz valódi önmagunkat meglátni a tükörben, ha lelki szemünk előtt folyamatosan plakátfiúk és plakátlányok jelennek meg! És akkor ott van még az is, hogy a nőmozgalmak által megfogalmazott női szerepekben és szerepeknek is meg kellene felelni, ám ezek az elképzelések néha már önmagukban is szerepzavarban vannak. Van tehát mivel küzdenie egy harmóniára törekvő nőnek.

Ahogy a feminizmus erősödésével a férfiak elvesztették szerepeikhez utat mutató iránytűjüket, úgy veszítettek el valamint a nők is. Valamit, amit nem lehet ideológiai viták tárgyává tenni (nem észérv), mégis, valami a lényegből: ez a szelídség. A szelídségen nem mulyaságot vagy valamiféle passzív attitűdöt értek, hanem épp ellenkezőleg: a valósághoz való aktív be- és elfogadó viszonyt. Harcot nem, de küzdelmet igen. A nő, mint „a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével” már nem feladat, minta, cél, és pláne nem életprogram. Pedig a szelídségnél nincs lefegyverzőbb és egyben hatékonyabb érveléstechnika, hiszen arra vesz rá, hogy önként tedd, amit (talán) nem akarsz. A szelídség a békét hordozza, a béke a beszélgetést, a beszélgetés a másik megértését.

Az öntudatos, modern nő általában férfiakkal harcol az érvényesülésért. A szelíd kooperál velük. És nincs jó helyzetben, mert az emberi kapcsolatainkat sokszor a dzsungeltörvények jellemzik, és ilyen terepen „evolúciós” szempontból a szelídség felér az önként vállalt kivégzéssel. Legalábbis első blikkre, mert valójában a szelídség megvédi magát!

A női vonzerő elérésénél tehát minden legyen gyanús, amiért úgymond izzadni kell. Le lehet szállni a szobabicikliről, ki lehet jönni a szoláriumból, és nem kell még egy sakktornát nyerni.

Ha tudunk szeretni – és ha van kit. És ha ez a boldogság, és ha a boldog ember szép, akkor máris bezárult a kör; aki szeret, máris szép.
Szeretni szelíden, és nem azért, mert megérdemeljük – ellenállhatatlan erő.