Érzelmek vs. Bölcsesség

avagy szerelemről egy sárkány és egy zsineg feszültségekkel teli, de ,,elengedhetetlen" kapcsolata nyomán

Jó gondolatnak tartom, hogy a bölcsesség és a szerelem közötti kapcsolat olyan, mint a spárga és a papirsárkány kapcsolata. A szerelem egy papirsárkány, amely befogja a szelet és makacsul halad az ég felé, a bölcsesség pedig az a spárga, amely lefelé rángatja, és visszatartja. A feszültség tagadhatatlan, de egészséges.
Azt hiszem, vannak időszakok, amikor a papirsárkány úgy érzi, hogy a spárga földhöz köti. - Ha ez a kellemetlenkedő spárga végre elengedne, nagyon magasra fel tudnék repülni- gondolhatja magában a sárkány. Pedig ez nem igy van, hiszen, ha a zsineg nem tartaná meg a széllel szemben, a sárkány gyorsan lezuhanna és összetörne.
A szerelem is hamar lepottyanna a bölcsesség nélkül. Önző, engedékeny, sőt bálványimádó lenne. Volt már ilyen kapcsolatunk? Voltunk már tanúi ilyen kapcsolatnak ismerőseink életében? Mi hiányzott? A bölcsesség!
Nem elég, ha csak szerelmesek vagyunk. Mindenki lehet szerelmes! A tartós szerelemhez gyakorlatias, józan bölcsességre van szükségünk, amely tudja, mikor engedje, hogy az érzések szele messze felrepitsen, és mikor húzzon vissza. Mikor adjunk hangot érzelmeinknek és mikor hallgassunk? Mikor nyissuk meg a szivünket és mikor zabolázzuk meg.
Kotyvalék szerelem
Nemcsak egy kapcsolat kezdetére várva fontos a türelem, hanem annak egészséges ütemű kibontakozásakor is. Türelmetlenségünkben mindent elkapkodunk. Arra unszol. Hogy ne adjuk meg a kellő időt és figyelmet egy egészséges barátság kialakulásához, hanem rögtön ugorjunk fejest az érzelmi és testi közöségbe.
Képzeljük el, hogy valakivel elmész valakivel egy előkelő étterembe, olyannal, akinek nincs türelme kivárni, mig a vacsora minden fogását felszolgálják. A mesterszakács csodálatos ételsort állitott össze, de időre van szükség, hogy minden részletét élvezzük. Ám ahelyett, hogy minden ételt külön élveznénk, társad azt követeli, hogy minden fogást- az italokat, a levest, a salátát, előételt és a desszertet – egy nagy tálban keverjék össze!
Képzeljük el, hogy ezt a kotyvalékot fel kell szívnunk egy szalmaszálon, és akkor ,, jó” képet kaptunk sok mai, modern kapcsolatról. A kibontakozó szerelmi történet ,,fogásainak”-megismerkedés, barátság, udvarlás, eljegyzés, házasság- élvezete helyett a türelmetlen párok összekeverik a sorrendet. Mielőtt kiépítették volna barátságukat, már a szerelemmel kezdenek játszani. Mielőtt még eszükbe jutott volna, hogy lekössék magukat, úgy viselkednek, mintha egymás tulajdonai lennének. A kotyvalék szerelem a kotyvalék ennivalóhoz hasonlóan visszataszító zűrzavar.
A mai kapcsolatokban látott problémák- a türelmetlenség, a céltalanság és a félrevezetett érzelmek- mind az ostobaság jelei. Bölcsességre van szükségünk. A bölcsesség teszi teljessé a szerelmet. Ahogy a sárkányra kötött zsinór, a bölcsesség is úgy teszi lehetővé a szerelem szárnyalását. Lehorgonyozza, megfegyelmezi és lehetővé teszi kibontakozását. Ennek is jót tesz a feszültség.
Ha az érzelem szelei veszélyesen felerősödnek, a bölcsesség lehúzza a sárkányt a biztonságba, hogy ne menjen tönkre.
Mindegyikünk életében máskor és más életkorban gondolhatunk házasságra. Egy dolog azonban legyen közös: várjuk meg, amíg a bölcsesség vezeti a szerelmet. Ekkor jött el az ideje az udvarlásnak, meg a megfelelő ütemben, a célt világosan látva magunk előtt és világos fejjel tehetjük. Ez a legnagyszerűbb szerelem.

,, A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.,, ( Zsid 11:1)

Van-e valami különleges dolog, ami felől reménykednünk kell? Bármiben reménykedhetünk, amiben csak akarunk? Hogyan győződhetünk meg olyan dolgokról, melyeket nem láthatunk? és mi az, amit nem vagyunk képesek látni, de biztosnak kell lennünk benne?


Képzeld magad elé a Niagara- vízesés tetejét. Kötél van kihúzva a víz felett. A kötélen egy ember áll talicskával, amiben egy száz kilós bernáthegyi ül. A tömeg ámulattal figyeli, amint a férfi előre-hátra tologatja a talicskát a vízesés felett, benne a hatalamas kutyával.
Ötödik sikeres útja után a férfi odafordul a tömeghez, és ezt mondja: ,, Könnyedén at tduok tolni egy férfit vagy egy nőt is a vízesés felett ebben a talicskában. Elhiszik?" Te is eezt gondolod: Semmi kétség! Végül is, a legtöbb ember kevesebb, mint száz kiló, és nem is mocorogna annyit, mint az a hatalmas kutya.
Amint élénken bólogatsz, hogy elhiszed, odafordul hozzád, rád mutat, és ezt mondja: ,, Üljön be."
Egy dolog elhinni, hogy Isten képes megtenni valami, de teljesen más olyan helyzetbe kerülni, ami feltétlen bizalmat igényel. Ez a különbség az elméleti hit és a teljes szívvel való hit között.
Mire lenne szükséged, hogy beülj abba a talicskába? Segítene, ha biztosan tudnád, hogy a talicska képes megtartani, és a kötél is biztonságos és nagyobb valószínűséggel ülnél bele, ha meglennél győződve arról, hogy a talicskát toló férfi megbíható, rendelkezik azzal a képességgel, hogy átjutassan téged a tulsó partra, és elszántan óvna minden bajtól. De még ekkor is hitre lenne szükséged, hogy beülj a talicskába.
Isten nem követeli, hogy vak hitünk legyen, de azt igen, hogy tökéletesen bízzunk Benne. Igéjén keresztül készségesen kijelenti magát: ki ő, mik a tervei, és mit kíván tőlünk. Amint Hozzá jövünk, hogy lássuk ls megismerjük Őt, halljuk az Ő kívánságát: ,, Bízzál bennem".A Bibliában több százszor biztat bennünket arra, hogy bízzunk Benne. Hajlamosak vagyunk a bizalmat szürke területként kezelni, pedig Isten felszólítása fekete-fehér választ vár. Vagy bízunk Benne, vagy nem. Vagy Vele tartunk, vagy ellene fordulunk. Vagy beülünk a talicskába és átjutunk a másik oldalra, vagy csak a bámészkodók között vagyunk, mozdulatlanul?

- A hitről nem elmélkedni kell, hanem a szívünkkel, az értelmünkkel és a lelkünkkel belevetni magunkat!
( ezért nem is írok már többet:PJó éjt!)

Szerepünk elfogadása

ez volt a kedden megtartott lánykör címe. Íme néhány főbb gondolat, illetve kép:)

- Mi a te szereped? Egyedülálló vagy, férjezett, elvált, özvegy? Meg vagy elégedve a szereppel, amit Istentől kaptál? Hiszed, hogy Isten az áldott irányítója szerepednek? Hiszed, hogy a legjobbat adta neked? Ha bízunk Istenben, hogy a tőle kapott osztályrész a legjobb számunkra, meghozhatjuk azokat a titkos döntéseket, melyek megajándékoznak a megelégedettséggel. Ha nem fogadjuk el Isten által kijelölt sorsunkat, elégedetlen szívű nők leszünk.

- Mikor válik felnőtté egy nő? Talán akkor, amikor már nem hasonlítja össze saját életét másokéval. Amikor már nem vár az ,, Igazira”. Amikor már nem arról álmodozik, hogy bárcsak máshoz ment volna feleségül, vagy hogy a gyermekei nagyobbak is lehetnénel. Akkor válunk felnőtté, amikor életünket és szerepünket Isten szemszögéből látjuk, amikor megköszönjük Istennek a tőle kapott szerepünket, és ajándéknak, nem pedig keresztnek tekintjük sorsunkat, amikor reggelente azt kérdezzük: ,, Istenem, hogy szerezhetek neked dicsőséget, betöltve a tőled kapott szerepe?”

- Elizabeth Elliot azért éli meg teljes odaadással, méltósággal a ráosztott szerepeket, mert tisztában van azzal, hogy Isten az, aki osztja azokat.

- Mi alapján értékel bennünket Isten a tőle kapott szerepünkben? A siker? A tökéletesség? Az ige elmondja: ,, Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikünk hűségesnek bizonyuljon.” ( 1 Kor 4:2). A hűséget méri Isten! Nem kell tökéletesnek és sikeresnek lennünk az ő szolgálatában- csupán hűségesnek. Megbízatást kaptunk. Szeretetében adta nekünk az egyedülállóság, a házasság vagy az özvegység ajándékát. Szuverén hatalmában eldöntötte, hogy e szerepben tudjuk a legjobban megdicsőíteni őt.

Imádat

Meghajtom Előtte térdeimet.
Meghajtom Előtte szavaimat.
Meghajtom Előtte magatartásomat.
Meghajtom Előtte munkámat.
Meghajtom Előtte várakozásomat.
Meghajtom Előtte fájdalmamat.
Meghajtom Előtte akaratomat.
CSAK ELŐTTE borulok le.

Te alkottad, te tudod

Isten mindannyiunkat különleges, egyedi teáscsészének teremtett. Lehet, hogy antik csésze vagy, rózsákkal kifestve, arannyal díszítve. Előfordulhat, hogy csupán egy hétköznapi csészének tekinted magadat - a mindennapi használatban már kicsorbultnak. Ne feledd, hogy a nehéz, de törhetetlen, ellenálló és nagy űrtartalmú pleh bögrére is szükség van!

Isten megtölti csészénket azokkal a dolgokkal, amit a legjobbnak ítél. Kirendeli, milyen legyen a testi és lelki felépítésünk, képességeink, körülményeink, feladataink és kapcsolataink.

Persze nem mindig tetszik nekünk, amit a csészenkbe töltenek. Emlékszel az Úr Jézusra a Gecsemáné kertjében? Amikor látta a ráváró szenvedést, így könyörgött: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Luk 22:42) Krisztus megfogta csészéjét, felemelte Isten elé, és ezt mondta: „Elfogadom a sorsomat. Áraszd belém erődet, hogy megihassam."

Minden csészének, az értekes mai porcelánnak és az egyszerű, durva agyagnak is van füle. Isten belehelyezte sorsunkat a csészénkbe. Vagy úgy döntünk, hogy megfogjuk és fölemeljük Isten­hez, miközben ezt mondjuk: „Elfogadom a sorsomat, elfogadom ezt a csészét", vagy úgy döntünk, hogy darabokra törjük a csészét: „Isten, visszautasítom a sorsomat. Ez a csésze nem megfelelő méretű számomra, és nem tetszik, amit beletettél. Majd én irányítom a saját életemet."

A megelégedettség Isten mindenható irányításának elfogadása az élet minden területén. Megaláztam magam Isten előtt, és igy szóltam hozzá: „Megprobáltam bízni benned, de saját erőlködésemből túl sok keveredett ebbe a bizalomba."

A következő történet, amely két szerzetesről szól, világosan mutatja a különbséget aközött, mikor irányitom én a dolgokat, és mikor Isten.

- Olajra van szükségem - mondta egy szerzetes, es ültett egy olajfacsemetét.

- Uram - imâdkozott -, esőre van szüksége, hogy érzékeny gyökerei ihassanak és növekedjenek. Küldj gyenge záporokat!

És az Úr küldött gyenge záporokat.

- Uram - imâdkozott a szerzetes -, a fámnak napsugárra van szüksége. Küldj napfényt, könyörgöm!

És a nap ragyogott, bearanyozva a felhőket, melyekből esőcseppek hullottak.

- Most fagyot adj, Uram, mely megerősíti a fa szöveteit! - kiáltott a szerzetes. Es íme, a kis fa ragyogott a fagyban, de estére elpusztult.

Ekkor egy másik szerzetes kereste fel, és elmondta az ő tapasztalatait:

- Én is ültettem egy kicsi fát, és amint látod, gyönyörűen fejlődik. Istenre bíztam a fámat. Ő alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy magamfajta em­ber. Nem szabtam feltételeket. Nem határoztam meg módokat, és módszereket. „Uram, küldd azt, amire szüksége van - imádkoztam - esőt, napfényt, szelet, vihart vagy fagyot! Te alkottad, te tudod."

Bátorítás

⁵Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek URa a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. ⁶Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az ÚR, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened^:
10Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő URad. ¹¹Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. ¹²Rubinból készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekből, összes határaidat meg gyémántokból. ¹³Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. ¹⁴Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád.

Ézsaiás 54

Isobel - Kuhn Sarok-klubja

Mindenki előtt nyílt út.
Utak és út.
Az erős lélek a magasságok útján tör felfelé,
a gyenge a lefelé sietőt választja.
A többiek párás síkon
küszködnek a kettő között.
De mindenkit vár a magasságok felé,
vagy a mélybe vezető út, s mindenki a maga
dönti el, melyiken akar járni.
- John Oxenham

Ezzel az idézettel kezdődik Isobel Kuhn saját élettörténetéről írott könyve. Melyben beszámol arról, hogy hogyan kezdődött a Kínában folytatott szolgálata. Lebilincselő és tanulságos történetekről számol be, melyek megérintettek és engem is cselekvésre, Istennek való teljes odaszántságra és Benne való feltételnélküli hitre ösztönöznek.
Szeretnék megosztani veletek egy fejezetet, amelyben Isobel Kuhn egy nők között végzett szolgálatáról számol be! Olvassátok el, megéri:)

Isobel Kuhn

Férje így ír róla a bevezetésben : ,, Amikor egyszer szolgálatunkról beszélgettünk és azt kérdeztem, vajon mindig a szegények és tudatlanok között kell annak történnie, nyugodt határozottsággal- melyben egy kis dorgálás is volt- válaszolta: ,, Igen drágám, miért ne?,, Ez volt az ő tulajdonképpeni élete. Megtanulta a szenvedés művészetét és ez maradt egész életében bizonyságtételének tartalma. E könyv olvasói megismerhetik, hogy alapozódott meg egy ilyen élet,,. John Kuhn