Akinél a szív lecsendesül

A (két lábbal földön/együtt ) JÁRÁS lényege

2012-01-31T02:06:00.000-08:00

Szeretnénk közelebb kerülni egymáshoz, hogy valóban megismerhessük egymás jellemét, de meg is szeretnénk őrízni egymás szívét, hiszen kapcsolatunk kimenetelét még nem ismerjük.

Guys/ Girls , this is all about God, and this is all about eternity, its not about your best life now. Its all about Him!

2012-01-04T14:36:00.000-08:00

Igaz, hogy eredetileg fiúknak szóló előadás ( Biblical manhood) , de szerintem mi, lányok is sokat tanulhatunk belőle:p.

I am no man

2011-11-20T09:35:00.000-08:00

Állítod:

Nem hiányzik más,

csak a bátorság

és induljak most,

ne várjak tovább,

mert, ha el is fogynak az utak

nem kell aggódnom,

csak használni a szárnyamat.

A halál nem feltétele annak, hogy

elkezdjem az örökkévalóságom.

Habár szememmel csak hútestem látom,

Szellemben naponta bejárok

egy teljesen más világot-

és van erőm,

mindíg talpra állok,

kardot rántok,

és nem ismerek félelmet-

Isten fényével hódítok teret

és megváltoztatom ezt a koromsötét, bűnös világot.

Nem mind(egy)

2011-10-25T13:22:00.000-07:00

A megbeszélt időben a nő benyit az irodájába. Ahogy Sam Spade-re ( magannyomozora) néz, már tudja a választ . Sam hellyel kínálja, mindketten csöndbe és füstbe burkolóznak. -Azt hittem, ő más lesz – szólal meg a nő. Sam Spade bólint, ami udvarias gesztus. Mindig szenved, amikor a csendet meggyalázza a semmitmondás. -De sosem lesz más, minden férfi ugyanolyan – tűnődött a nő, és Spade közel volt ahhoz, hogy a székével együtt hajítsa ki az ablakon. -És minden nő is – morogta a férfi - ezért tűnik fel, ha valaki mégsem – tette hozzá, majd szélesre tárta az ajtót, kiengedte a nőt.

Horváth Gergely

Költői kérdés

2011-07-19T02:12:00.000-07:00

Csak a rímel a szépséggel?

A lemondás, az önmegtagadás művészete

2011-06-30T12:33:00.000-07:00

,, Teljes életet élni sok teljesületlen kívánságunk ellenére." ( Bonhoeffer)

Feltudjuk-e adni a fogyasztói társadalom elvét, és megtanuljuk-e a lemondás művészetét?

Készek vagyunk-e lemondani nemcsak a teljesíthetetlen álmaink megvalósulásáról, hanem azokról a vágyainkról is, amelyek megvalósíthatók és teljesíhetők lennének?

Napfény esőcseppbe rejtve

2011-06-29T15:28:00.000-07:00

Rainer Maria Rilke, a költő, egy fiatal lányhoz intézett levelében a következőket írta 19o4.- ben :

,, Fiataloknak mindíg csak ezt az egyet szeretném a lelkükre kötni:- vállaljuk mindig az élet nehezét...Menjünk mindig bele olyan mélyen az életbe, hogy az már reánk nehezedő teher legyen: ne gyönyörűség vegyen körül minket, hanem élet...Ha sokak számára az élet egyszerre könnyebbé válik, könnyelműbbé és vidámabbá, ez csak azért van, mert már megszűntek az életet komolyan venni, azt valóságosan elhordozni, és tulajdon lényükkel érezni és beteljesíteni...Amit tőlünk az élet követel, az az, hogy szeressük a nehézségeket, és tanuljunk meg megbírkózni velük. Nehézségek közepette formál bennünket Teremtőnk jóságos keze ."

Ezért nem szabad egyszerűen kiküszöbölni a szenvedéseket, akkor sem, sőt akkor igazán nem, ha árat kell fizetnünk érte. Ha elfogadjuk őket és élünk velük, akkor a szenvedés a gazdagságnak, mélységnek, növekedésnek és beteljesedésnek- sőt a boldogságnak a forrásáva lehet.

What Not To Wear

2011-06-26T04:49:00.000-07:00

Coeur de Pirate "Comme des enfants" de coeur-de-pirate

Ma reggel eszembe jutott egy eset, ami tavaly nyáron történt meg velem.

Gondoltam, hogy lejegyzem nektek, hátha tanultok a hibámból, így tanúlságként szolgálhat azoknak, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint amiben én jártam anno. Mert mostmár teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a ruha tényleg nem teszi sehová az embert, inkább fordítva.

Na , de ahhoz idő kell, hogy első benyomást lerombolhassa a belső ( ha nem is idő, de jó pár szó mindenképp szükségeltetik ahhoz, hogy ezt- azt megtudjunk a másikról).

Abban talán nem ért velem mindenki egyett, hogy a kifogástalan/ izléses/ stilusos/ egyedi külső előtt áll ( jóval), hogy mennyire udvarias az illető himnemű egyed ( szerintem fontosabb). Szóval talán emiatt a hierarchikus elhelyezkedés miatt történhetett meg az, hogy egyik nyári estén, amikor Bogival éppen egy jó kis jeges kaktuszt fogyaszottunk és a barátnőm kiment oda, ahova még a királyok is egyedűl járnak ( bizonyos lányok van, hogy kivételt képeznek). Kiment, én meg egyedül maradtam és a szomszédos asztalnál ülő két fiú udvariasan és valamilyen kis viccel fűszerezve megkérdezte , hogy átülhetnének-e hozzánk, mert látták, hogy jól érezzük magunkat és csatlakozánának, vagy valami ilyesmi replica volt ( nem emlékszem pontosan mit is mondtak az az igazság). Mivel igazából unatkoztunk (mivel már úgyis indúlni készültünk és szotyink is maradt, amit nem akartunk hazavinni és nem is akartam megsérteni őket, mert tényleg nagyon kedvesen kérdezték) megengedtem nekik, hogy átüljenek az asztalunkhoz...

Álltalánosságokról beszélgettünk a fiúval, amelyik mellém ült. Ebből már kiderűlt, hogy nagyon jófej, laza, vicces, nyitott, őszinte, figyelmes, vicces:p De mindezek ellenére, mégis előitélettel néztem rá, nem tudtam teljesen komolyan venni, mivel nem volt éppen valami jól öltözve... Elnyűtt, kopott, egyszerű felső volt rajta, a nadrágján, meg rendesen látszott, hogy piszkos, hiába volt fekete, olyan fehér porréteg volt rajta. A cipője meg régi, szakadt converse.

Közben a beszélgetés az öltözködésre és a külső megjelenés fontosságára terelődött. Mondtam, hogy szerintem bizonyos szinten az ember kifejezheti személyiségét a ruházata által és azt is, hogy mások megtudhatnak ezt-azt rólunk miközben megfigyelik a megjelenésünket ( azért mentségemre szóljon, hogy akkoriban elég gyakran néztem What Not To Wear műsort Stacy-vel és Clintonnal:p ).

Ahogy így belemerültem a személyiség elemzésébe az alapján, hogy ki mit vesz fel a hétköznapokban és milyen magabiztos a megjelenése és, hogy mások mit gondolhatnak róla -hirtelen félbeszakított és megkérdezte tőlem azt, hogy én milyen véleménnyel vagyok róla. Erősködött, hogy nézzem jól meg ( amúgy szerintem már észrevette, hogy jól végigmértem) és áruljam el bátran, és őszíntén, hogy róla mit tudok elmondani, mit gondolok róla a külseje alapján. Gondolkodtam, hogy mit mondhatnék. Törtem a fejem, hogy ne sértsem meg azzal, hogy számomra nem túl bizalomgerjesztő szakadt cipő és poros nadrág, végül annyit kiböktem, hogy : egyszerű! Azt, mondtam, hogy egyszerű!

A szemembe nézett, majd lehajtotta a fejét... Feldolgozta azt az egyetlen szót, amit megfogalmaztam róla, mert gondolom, ő is pontosan tudta, hogy hogyan van öltözve és hogy én is mit gondolhatok emiatt. Tudta, hogy a külseje alapján kategorizáltam és nem vettem teljesen komolyan azokat, amiket mondott, azért ahogy kinézett. Ebben a röpke pillanatban nagyon elszégyeltem magam, mert ráébredtem arra, hogy mennyire tévesen és hibásan gondolkodtam, ítéltem meg az embereket. Az volt a legfontosabb, hogy más mennyit és mit mutat magából, nem az, AKIt az anyag valójában rejt. De ami ezután elhangzott még pirongatóbb volt... A fiú ( azért nem nevezem nevén, mert elfelejtettem, hogy, hogy hívták.... valami különleges neve volt....ritka...de jó név...amit nehéz megjegyezni) megtörte a csendet, a szemembe nézett és csak annyit mondott, hogy szobrász.

Szobrász volt, akinek semmi kedve sem volt hazamenni egy nem éppen túl jól sikerült vizsgája után. Ezért volt olyan a szerelése, amilyen.

Annyit meg kell hagyni, hogy nagyon tanúlságos találkozás volt. Azóta soha nem láttam viszont az ifjú művész urat, de örülök, hogy megismerhettem, mert rendesen fejbekólintott az az egyszerűség, nyíltság és bátorság, ahogyan szembe mert szállni mindazzal, ahogyan másokról gondolkodtam ( és sajnos nagyon sok esetben ítélkeztem). Szóval, amit semmiképp sem szabad magunkban viselnünk ( what not to wear) az az előitélet, büszkeség és mások lenézése, Bármi más jöhet;) ; a ruhákról és a stílusról kapcsolatosan, pedig a következőt képviselem: Keep it easy, Keep it simple, Keep it yours!

világok között

2011-06-22T12:07:00.000-07:00

mint Ikarusz , én is nagy magasságokat érinthettem .az önzés és büszkeség szárnyait használtam repülésemben, de már nincs benne semmi élvezetem.hátrahagynám ezt a levegőeget ebben a percben, mert új világot pillantottak meg a szemek, amik eddig csak önmagam felé tekintettek .nehogy én is szeg legyek, ami atszúrta a szent kezet! megváltozhatnék, végre földet érhetnék vagy magasabbra emelkedhetnék és mindent elfelejthetnék, kivéve a szeretetet, mert Ő mélyebben szeretett, mint a feneketlen tengerek.

Ami lehetek az csak azért látszik, ami Te voltál

minden ami most vagyok széteső világ csupán

Tarts meg kezeidben, hogy oda tartozzak,

hol jelentéted lelkemnek otthont adhat.

,, Lábam előtt mécses a Te Igéd""

2011-06-17T14:47:00.000-07:00

Képzeld el, hogy egy nagy szobában vagy, olyanban, mint egy tornaterem. Amit még tudni kell erről a teremről, hogy a padló tele van taposóaknákkal, amelyek azonnal felrobbanak, amint hozzájuk értél. Tehát, ha nem a megfelelő helyre lépsz, akkor biztosan meghalsz. Mondjuk azt, hogy több száz ilyen akna lett elhelyezve ide. Te a terem sarkában állsz épp, amikor valaki a túloldalról odakiáltja neked, hogy : ,, Gyere ide!’’. Ha nem tudnád, hogy terem tele van taposóaknával, akkor egyszerűen csak keresztülszaladhatnál rajta, csak felrobbannál. Mert tudatlan vagy és nem is sejted, hogy a veszélyes lehet. Na, de mi van akkor, ha már tudsz a dologról, tudod, hogy a terem tele van aknákkal, amiket elrejtettek, ezért egyet sem láthatsz belőlük? Mit teszel? Hogyha kicsit is elgondolkodsz a dolgon, akkor teljesen lebéníthat a félelem, mivel nem tudod, hogy hol vannak elhelyezve, nem tudod, hogy merre léphetnél, hogy ne kerülj életveszélyben. Fogalmad sincs mihez kezdhetnél, ezért leragadsz a sarokban, nem lépsz semerre és vársz.

De most vizsgáljuk meg a szituációt egy másik szemszögből is. Az aknák még mindig a padlón hevernek, még mindig ugyanolyan veszélyesek, de van egy térkép a kezedben, egy leírás, amelyik pontosan elmondja, hogy hol van veszélyes terület és azt is, hogy hogyan kerülheted ki azt( Két lépést előre! Állj! Három lépést jobbra! Áll! Fordulj ismét jobbra! Állj!) ezzel már van esélyed előrehaladni a a fenyegető veszély közepette is, amely a tornaterem padlóján hever.

Ugyanígy mi is egy nagyon, nagyon veszélyes helyen vagyunk, amelyken keresztül kell mennünk. És nem csak arról szól a játék, hogy elveszítheted az életed, hanem arról, hogy elveszítheted a szellemed. Ha nem ismered fel a körülötted levő veszélyeket, akkor nem vagy más, mint egy bolond, aki nem érti a figyelmeztetést, akit nem érdekli a saját élete. De az sem jó, ha megbénít a félelem. Amit fel kell ismerj az az, hogy azért vagy, hogy átmenj ezen a termen, azért vagy, hogy részt vegyél az életben, azért vagy, hogy tegyél dolgokat. De Isten bölcsességet is adott neked az Ő Igéje által, hogy elkerülhesd azokat a veszélyeket, amikkel találkoznod kell utad során. A Bibliára figyelve megtanúlhatod, hogy hogyan manőverezz sikeresen az életed padlóján heverő taposóaknák között!

elDöntés

2011-06-16T04:59:00.000-07:00

becsukom a szemem. mély lélegzetet veszek. erőt gyűjtök. lépek . falnak ütközöm. nemrég még nagyobb volt a szoba. most szűkűl, én meg növök. ki kell jutnom innen! kijáratot keresek aztán hirtelen két nyitott ajtó áll előttem. valamelyik küszöbét át kell, hogy lépnem. fogy a levegőm. lassan elhalványúl minden. félek. vajon merre kell mennem? ha át is megyek valamelyiken, utána nem lehet visszalépnem. becsapódik mögöttem és akkor mennem kell tovább, hogy megtalálhassam, amit keresek. a helyemet. tanácstalanúl és kétségbeesetten állok kicsinyes életem közepén, amikor esőcseppbe rejtve megérintett a remény. szomjazó lelkemig hatolt miközben hallkan suttogott kemény szívemnek. azt mondta: ne ijedj meg! csak nézz fel oda, ahonnan engem is küldtek. akkor majd megérted, hogy nem kell sehova se menned, nem te kell a jövőd eldöntened, csak a falakat ledöntened, amiket magad köré állítottál. utadhoz Istentől nem ajtókat, hanem szárnyakat kaptál!

nem mindegy

2011-06-08T02:25:00.000-07:00

"Fashion fades, only style remains the same".
( Chanel)

érdemes tudni

2011-06-05T13:42:00.000-07:00

A sok csokoládé evéstől összemennek a ruhák!

kincseknek

2011-06-04T05:08:00.000-07:00

Csak Ő (Isten) tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván. Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám.

Jób könyve

23. rész

Oldszkúl hárdkór házasság

2011-05-31T22:55:00.000-07:00

A házasságról kérdezel? Figyelj, én nem szoktam erről beszélni. Igen, itt az ujjamon a gyűrű, de akkor is, ez magánügy. Hogy nem tudod, hogy mit csinálj? Hat éve együtt vagytok, most már lépni kéne, ő nagyon akarja, az látszik rajta, tett is már célzásokat, ezeket te persze elengedted a füled mellett, de mégis csak, dönteni kéne. Jól van, értem. Először is egy kérdés van. Szereted? Igen. Igen, persze hogy szereted, hiszen együtt vagytok. Jó vele. Jó, ezt nyilván sejtettem, különben el se kezdtük volna ezt az egész beszélgetést. De én nem azt kérdeztem, hogy kedveled-e, tetszik-e, meg ilyenek. Hanem, hogy szereted-e. Nagy Sz-el, sőt végig nagy betűkkel. SZERETED? Hogy ne üvöltsek? Hallod anélkül is? Jól van, akkor kérdezem másképp. Halkabban. El bírnád viselni, hogy valaki más vegye feleségül? Hogy valaki másnak szüljön gyerekeket? Hogy ezen így még nem gondolkoztál el? Pedig ez lesz. Ha nem veszed el, más fogja. Hogy meggondolod? De addig is mondjak még valamit a házasságról?
Na jó. Mondok. Figyelj, nincs mit szépíteni. A házasság, az egy súlyos, brutális, durva és agresszív dolog. Legalábbis, ha igazán jól csináljuk. Mert az ilyen tessék-lássék, „együtt vagyunk szívem, végül is lehetnénk külön is, de ha már így alakult, akkor próbáljuk meg, hátha ketten könnyebb, a nádköteg is nehezebben törik mint a sima nádszál” alapú, „ha más nem, legalább kapunk nászajándékba kenyérpirítót meg elektromos derékmelegítőt” típusú langyos izéknek nem sok értelme van. Ahelyett nagyon jól megteszi a sima együttélés.
Én azt mondom, hogy a házasságot csakis megszállott fanatizmussal szabad csinálni, azért, mert meghülyültünk, és ezt tudjuk is, de nem érdekel, és különben sincsen más választásunk, és ezt is tudjuk, de az se érdekel, mert akarjuk a másikat, és nemcsak úgy, hanem teljesen, végleg, örökké és egészen, és tényleg nincsen más választásunk, és ő is ugyanezt akarja tőlünk, és neki sincsen más választása, kész, vége, mindent akarunk, és csakis azt akarjuk, egymást akarjuk, de örökre, de végleg, de úgy, hogy abba soha senki sehogy semmikor, mert különben… - nem, nincsen se mert, se különben, de még mert-különben sincs, csakis az van, egyes egyedül csak az, a házasság.
Ez így tényleg extrémsport. Olyan, mint kiugrani ejtőernyővel, csak nem két percig tart. Hanem a tervek szerint örökké. Mert még egyszer mondom, csak az oldszkúl hárdkór házasságnak van értelme, minden más csak társadalmi konvenció, az meg kit érdekel. Nem, azért se tagozódunk be a társadalomba, az csak a látszat, mi mind egyéniségek és szabad emberek vagyunk. Nem, a házasság az olyan, mint amikor beletörtük a sluszkulcsot a kocsiba, rászigetelőszalagoztuk a kezünket a volánra, és a fékpedált is jól kipöcköltük egy homokkal teletöltött kólásdobozzal. És persze tövig nyomtuk a gázt. Mondom, őrültek vagyunk.
Feladjuk a szabadságunkat és elvesszük valaki más szabadságát. A hatalmunk alá vonjuk a másikat és a hatalmába kerülünk. Függünk tőle és ő is függ tőlünk, és még a függőségtől is függünk. Mondom, a házasság brutális. Elvileg ellentmond a mondern civilizció szabályainak és az emberi szabadságjogoknak. Egymás személyi szabadságát korlátozzuk, egymásra kényszerítjük egymást. Akarva, akaratlanul. Viszont ez se egyszerű, mert ha a másik megváltozik, lehet, hogy pont az vész ki belőle, amit a legjobban szerettél. És belőled is az, amit ő. Megtanulja rendbe rakni a dolgait, te viszont pont azt szeretted, ahogy kicsit ijedten, azzal a nagyon rá jellemző mozdulattal körülnéz a szobában, és valami olyasmit keres századszorra is, ami persze ott az orra előtt. Te lenyugodtál, ő viszont pont a szenvedélyedet szerette. Nehéz dolog ez, úgy kell változni, hogy ne változz, úgy kell odaadni a szabadságod, hogy közben mégis szabad maradj, mégis önmagad maradj, és ő is szabad maradjon, és önmaga maradjon.
Hogy most ellentmondtam magamnak? Figyelj, mondtam, hogy ez egy brutális dolog. Brutálisan nehéz. Meg brutálisan gyönyörű. Én az elején néha felébredtem éjszaka, és csak néztem az alvó feleségemet, ahogy aprókat moccan álmában, és azt éreztem, hogy ezt nem lehet kibírni, úgy vert a szívem, azt éreztem, hogy még saját magamtól is féltem őt. Néztem és azt éreztem, hogy egy idegen ember, sose fogom megismerni, sosem fogom tudni, hogy mit érez, hogy mit gondol. És ez egyszerre volt nagyon rossz és nagyon jó, mert közben azt is tudtam, hogy sose fogom megunni. Mindent tudok róla, és nem tudok róla semmit. Egy másik ember. Sose lesz az enyém. Nem is lehet, nem is fogadnám el, ahogy ő se fogadna el engem. Szóval erre kell felkészülni, hogy a tiéd és mégse a tiéd, és te az övé vagy és mégse vagy az övé. Egyenlők vagytok. Ez a legnehezebb, ez az egyenlőség. Folyamatosan harcolni kell, de nem győzhetsz és ő sem győzhet. Ha legyőzöd, vége. He legyőz, véged. Ezért nem értettem soha az ilyen papucsférjes meg cicababás, meg apukámos-anyukámos vicceket. Mert a házasság, az nem lehet alárendelt viszony és nem lehet diktatúra egyik oldalról sem. Folyamatosan védened kell az érdekeidet a másiktól, sőt, a másikat is védened kell saját magadtól. Egyfolytában harcolni kell érte. Hosszú távon, azt hiszem, ez a harc a szerelem. Az, hogy rajta keresztül ismered meg magad. Ő meg rajtad keresztül ismeri meg önmagát. Ez viszont fájdalmas, csomó olyasmit megtudsz magadról, amit addig talán nem tudtál, ráadásul ezeket a dolgokat a másik is rögtön tudni fogja. Ezt néha nehéz elviselni. Hogy mondjak egy példát? Épp az a lényeg, hogy nem lehet. Mondom, ez extrémsport, ha nem próbálod ki, nem tudod meg, hogy milyen. Ugorj bele, nyomd tövig, jöhet az adrenalin. De csak úgy, a poén kedvéért nem nagyon érdemes belevágni.
Úgyhogy igaziból nem is nagyon tudok tanácsot adni. Mondom, egy kérdés van, hogy szereted-e? Persze ahogy mondtam, igazán, komolyan, nagy Sz-el. Ezt kell megválaszolnod, és neki is ezt kell megválaszolnia. Ha igen, akkor ugrás, akkor tandem.
Hát kábé ennyit akartam elmondani Vietnámról. Vagyis az oldszkúl hárdkór házasságról. Remélem nem ijesztettelek nagyon meg? Ja, és még valami. A gyerekek majd úgyis lecsatolják az ejtőernyőt. Onnan kezdve már tényleg vérre megy. De az már egy másik történet.

Dragomán György

sors pár sorban

2011-05-26T05:20:00.000-07:00

Megszületni

Kicsinek lenni

Naivan mindent elhinni és könnyen megsérülni

Keresgélni

Különleges lenni

Pofonok után magányosan egyedül maradni.

Menekülni.

Kemény lenni.

Érzésekkel mostantól egyáltalán nem törődni.

Tovább menni

Csendben lenni

Mindent megtagadva más irányt venni.

Haladni

Erős lenni

Akadályok között is csak a célra figyelni.

Szaladni

Kitartó lenni

Bukások után felállni és versenyt nyerni.

Megérkezni

Boldog lenni

Isten jobbján ülve örökké megpihenni

A láthatatlan nő

2011-05-22T10:47:00.000-07:00

Volt egy építész, aki egy pici madarat faragott egy gerendába, amit egy tető alá helyezett és befedte azt. Valaki odament hozzá és azt kérdezte tőle, hogy miért kínlódik olyan dologgal, amit senki sem láthat majd? Az építész viszont azt válaszolta neki, hogy azért csinálja, mert Isten látja, amit tesz. Hitte, hogy Isten mindent lát.

Isten azt mondja neked is:

- Számomra nem vagy láthatatlan! Én látlak téged! Egyetlen apró áldozatod sem olyan kicsi, hogy ne venném észre. Látok minden sütit, amit készítettél és örülök neki. Látok minden egyes könnycseppet, amit csalódások miatt hullattál, amikor a dolgok nem úgy alakúltak, ahogyan elképzelted! De bármit is teszel ne feledd el, hogy te egy csodálatos katedrálist építesz, amit nem fogsz tudni befejezeni életed során és sajnálatos módon nem élhetsz benne, de (ha jól építed fel) én benne lakom majd!

Ismerni

2011-05-18T01:40:00.001-07:00

Mit jelent keresztyénnek lenni?
Tenni azokat az igaz, tiszta dolgokat, amiket utálsz és elutasítani a bűnöket, amiket szeretsz? NEM! Ezt csak a vallásos, de elveszett emberek gondolják így és teszik is kínlódva.
Mert keresztyén az, akinek megváltozott, átalakúlt a szíve és ennek következtében a kívánságai is.
Sokan vannak, akik azt mondják, hogy Uram, Uram, akik hisznek Istenben és azt állítják, hogy ismerik Őt, de vajon Isten ismeri-e őket? Isten ismer téged? Vajon ott vagy azon kevés emberek között, akik a keskeny úton járnak, akik teljesítik Isten akaratát?
Ha azt mondod, hogy ismered Istent és meg van változva a szíved, akkor új kívánságaid lesznek és ezek megegyeznek majd azzal, amit Isten elvár tőled- az Ő akarata ugyanaz lesz, mint a tied. Érdekes, hogy ,,ismerni'' a Bibliában többet jelent, mint gondolnánk, mivel a héber nyelvben teljesen más jelentése is, mint ahogy napjainkban használjuk...

Jim Elliot tollából...

2011-04-25T13:49:00.000-07:00

,, Senki sem figyelmezteti a fiatalokat, hogy kövessék Ádám példáját. Ő addig várt, míg Isten meg nem látta, mire van szüksége. Utána elaltatta Ádámot, elkészítette társát és odavitte hozzá. Nekünk is jobb lenne így aludni Isten akaratában. Csak ilyen módon tudjuk elfogadni azt, akit Ő vezet hozzánk az általa alkalmasnak tartott időben, ha az a terve, hogy élettársat adjon nekünk. Sajnos ehelyett görcsösen keressük élettársunkat, mint a mohó vérebek, és mindenkit mérlegre teszünk, akit csak meglátunk. A probléma úgy betölti egész gondolkozásunkat, hogy már nem is tudunk másról beszélni, ha egymás között vagyunk. Igaz, egy fiú nem törölheti ki tudatából a nőket, de úgy kellene gondolnia rájuk, ahogy Isten akarja: mint testvérre és nem, mint edzőtársra."

Emlékeztető

2011-03-30T01:51:00.000-07:00

Aki az Atya akaratát igyekszik követni, annak sosem kell vereségtől tartania. Az Úr megígérte, hogy vezet és ígéretére teljes mértékben számíthatunk.

Elképzelhető, hogy a pásztor kevésbé törődik azzal, hogy juhai eljutnak-e oda, ahová terelgeti őket, mint maguk a juhok?

,, Bölccsé teszlek és megtanítalak melyik úton kell járnod, tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni a szilajságát, másképpen nem közelít Hozzád. Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül".

( Példabeszédek 32,8-11)

Ólafur Arnalds - Hægt, Kemur Ljósið

Asculta mai multe audio diverse

,,Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...

2010-06-30T15:08:00.000-07:00

ki a legszebb a vidéken!" – néz bele a mindentudóba Hófehérke gonosz mostohája, és hát persze, hogy talál magánál szebbet. Rossz önértékelés vagy született gonoszság mozogatja? Ki tudja. De legyen most nekünk fontosabb maga a tükör.

A tökéletesség látszat. És a látszat csal, hiszen csak megépített pillanat, alkalmi tapasztalat. Talán könnyű belátni, hogy a látszat fenntartására szánt erő- és időbefektetés (ide tartozik többek között a smink és az alakoskodás is) pusztán: látszatintézkedés. Lehet, hogy elsőre nem látszik, de a látszatok korát éljük. Látszólag nincs ezzel semmi baj, játék az álarcokkal. Csakhogy az álarcok gyakran kedvesebbek számunkra, mint az eredetiek.

Renoválás kívül és belül

Az, amit mi másoknak mutatunk önmagunkról, leginkább arról árulkodik, kik szeretnénk lenni. Kik szeretnénk lenni egy adott viszonyban, önmagunkban, ilyen és olyan szituációkban. De egyáltalán nem biztos, hogy azok is vagyunk. Sőt, még csak az sem biztos, hogy szeretjük ezt a képet, ahogy másoknak megmutatkozunk, annyi biztos csak, hogy mást mutatunk, mint akik vagyunk, és ezt vagy tudjuk, vagy nem. Na, ennek kiderítéshez kell a megfelelő tükör.

Mi, férfiak, a fürdőszobai tükrök tekintetében kicsit jobb helyzetben vagyunk; a borotválkozás magától értetődő indokot ad a szembenézésre, a csendre, amit csak a borosta dörzse tör meg. Ilyenkor legtöbbször merengünk, belülre nézünk vagy a távolba, ellentétben a nőkkel, akiknek figyelmét leköti a külső renoválására tett erőfeszítés. Ha úgy érezzük, hogy mások szebbek és jobbak nálunk, inkább belülre kéne néznünk. Igaz, ott nem annyira egyértelmű a szépségideál. Egészen pontosan: van a belső szépségnek ideálja, de ez általában élethalál-harcban van a külső szépségre irányuló ideálokkal. A külső ideálokat jól kondicionálja a média, a szépségipar és az uralkodó szellemi trend, de vajon belső szépségünk törékeny ideálját ki táplálja? Hol az a tükör, aminek képe erősít, dacára a külvilág könnyen magával sodró érték-limlomjával?

Mert erősítésre szorulunk, ez kétségtelen. Ha mást akarunk, mint akik vagyunk, akkor könnyen lehet, hogy fonnyadtka az énünk, pedig nem véletlenül vagyunk az, aki. Azzal a gyengécske, el nem hitt, nem szeretett valónkkal kell kezdeni valamit; mondjuk gyökeret ereszteni és szárba szökkenteni. Virágozzék, ha már ennyire öntöz a tavasz. „Legyen önbizalmad!” – hangzik a kedves, de sokszor felszínes bátorítás. Jó, legyen önbizalmam, de mire föl?

Milyen lehet velünk élni?

Inkább: kire föl? Leginkább arra a gondolatra föl, hogy Isten minden embert egyenlőnek, és egyenlően értékesnek teremtett. Még akkor is, ha olyan nyilvánvalóan szembeötlőek a különbségeink, és olyan homlok egyenesen eltérő értékrend alapján működik a társadalmunk, hogy e kijelentés akár extrémnek is hathat. De az talán már közelebb hozhatja e kijelentés igazságát, hogy a szeretet hiányát sokan és gyakran érezzük, és talán azt is megtapasztaltuk már, hogy ha cselekvő szeretettel vagyunk mások iránt, attól mi is erősödünk.

És amikor Jézus azt tanítja, hogy „úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, akkor nyilvánvaló, hogy ha önmagunkat nem tudjuk, elfogadni, és szeretni sem, úgy a másik felé való szeretetünk is akut módon hiányos lehet. De radikálisan meg is fordíthatjuk a gondolatmenetet: ha magunkkal rosszban vagyunk, milyen lehet velünk, mellettünk élni?

„Szeresd úgy felebarátodat, mint önmagadat” – mert mindenki egyen-értékű az Élet nagy tükrében. És másoknak tartozunk azzal, hogy magunkat is ebben a tükörben vizsgáljuk.

Horváth Gergely

Érzelmek vs. Bölcsesség

2010-04-22T05:05:00.000-07:00

avagy szerelemről egy sárkány és egy zsineg feszültségekkel teli, de ,,elengedhetetlen" kapcsolata nyomán

Jó gondolatnak tartom, hogy a bölcsesség és a szerelem közötti kapcsolat olyan, mint a spárga és a papirsárkány kapcsolata. A szerelem egy papirsárkány, amely befogja a szelet és makacsul halad az ég felé, a bölcsesség pedig az a spárga, amely lefelé rángatja, és visszatartja. A feszültség tagadhatatlan, de egészséges.
Azt hiszem, vannak időszakok, amikor a papirsárkány úgy érzi, hogy a spárga földhöz köti. - Ha ez a kellemetlenkedő spárga végre elengedne, nagyon magasra fel tudnék repülni- gondolhatja magában a sárkány. Pedig ez nem igy van, hiszen, ha a zsineg nem tartaná meg a széllel szemben, a sárkány gyorsan lezuhanna és összetörne.
A szerelem is hamar lepottyanna a bölcsesség nélkül. Önző, engedékeny, sőt bálványimádó lenne. Volt már ilyen kapcsolatunk? Voltunk már tanúi ilyen kapcsolatnak ismerőseink életében? Mi hiányzott? A bölcsesség!
Nem elég, ha csak szerelmesek vagyunk. Mindenki lehet szerelmes! A tartós szerelemhez gyakorlatias, józan bölcsességre van szükségünk, amely tudja, mikor engedje, hogy az érzések szele messze felrepitsen, és mikor húzzon vissza. Mikor adjunk hangot érzelmeinknek és mikor hallgassunk? Mikor nyissuk meg a szivünket és mikor zabolázzuk meg.
Kotyvalék szerelem
Nemcsak egy kapcsolat kezdetére várva fontos a türelem, hanem annak egészséges ütemű kibontakozásakor is. Türelmetlenségünkben mindent elkapkodunk. Arra unszol. Hogy ne adjuk meg a kellő időt és figyelmet egy egészséges barátság kialakulásához, hanem rögtön ugorjunk fejest az érzelmi és testi közöségbe.
Képzeljük el, hogy valakivel elmész valakivel egy előkelő étterembe, olyannal, akinek nincs türelme kivárni, mig a vacsora minden fogását felszolgálják. A mesterszakács csodálatos ételsort állitott össze, de időre van szükség, hogy minden részletét élvezzük. Ám ahelyett, hogy minden ételt külön élveznénk, társad azt követeli, hogy minden fogást- az italokat, a levest, a salátát, előételt és a desszertet – egy nagy tálban keverjék össze!
Képzeljük el, hogy ezt a kotyvalékot fel kell szívnunk egy szalmaszálon, és akkor ,, jó” képet kaptunk sok mai, modern kapcsolatról. A kibontakozó szerelmi történet ,,fogásainak”-megismerkedés, barátság, udvarlás, eljegyzés, házasság- élvezete helyett a türelmetlen párok összekeverik a sorrendet. Mielőtt kiépítették volna barátságukat, már a szerelemmel kezdenek játszani. Mielőtt még eszükbe jutott volna, hogy lekössék magukat, úgy viselkednek, mintha egymás tulajdonai lennének. A kotyvalék szerelem a kotyvalék ennivalóhoz hasonlóan visszataszító zűrzavar.
A mai kapcsolatokban látott problémák- a türelmetlenség, a céltalanság és a félrevezetett érzelmek- mind az ostobaság jelei. Bölcsességre van szükségünk. A bölcsesség teszi teljessé a szerelmet. Ahogy a sárkányra kötött zsinór, a bölcsesség is úgy teszi lehetővé a szerelem szárnyalását. Lehorgonyozza, megfegyelmezi és lehetővé teszi kibontakozását. Ennek is jót tesz a feszültség.
Ha az érzelem szelei veszélyesen felerősödnek, a bölcsesség lehúzza a sárkányt a biztonságba, hogy ne menjen tönkre.
Mindegyikünk életében máskor és más életkorban gondolhatunk házasságra. Egy dolog azonban legyen közös: várjuk meg, amíg a bölcsesség vezeti a szerelmet. Ekkor jött el az ideje az udvarlásnak, meg a megfelelő ütemben, a célt világosan látva magunk előtt és világos fejjel tehetjük. Ez a legnagyszerűbb szerelem.

,, A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.,, ( Zsid 11:1)

2010-04-10T14:21:00.000-07:00

Van-e valami különleges dolog, ami felől reménykednünk kell? Bármiben reménykedhetünk, amiben csak akarunk? Hogyan győződhetünk meg olyan dolgokról, melyeket nem láthatunk? és mi az, amit nem vagyunk képesek látni, de biztosnak kell lennünk benne?

Képzeld magad elé a Niagara- vízesés tetejét. Kötél van kihúzva a víz felett. A kötélen egy ember áll talicskával, amiben egy száz kilós bernáthegyi ül. A tömeg ámulattal figyeli, amint a férfi előre-hátra tologatja a talicskát a vízesés felett, benne a hatalamas kutyával.
Ötödik sikeres útja után a férfi odafordul a tömeghez, és ezt mondja: ,, Könnyedén at tduok tolni egy férfit vagy egy nőt is a vízesés felett ebben a talicskában. Elhiszik?" Te is eezt gondolod: Semmi kétség! Végül is, a legtöbb ember kevesebb, mint száz kiló, és nem is mocorogna annyit, mint az a hatalmas kutya.
Amint élénken bólogatsz, hogy elhiszed, odafordul hozzád, rád mutat, és ezt mondja: ,, Üljön be."
Egy dolog elhinni, hogy Isten képes megtenni valami, de teljesen más olyan helyzetbe kerülni, ami feltétlen bizalmat igényel. Ez a különbség az elméleti hit és a teljes szívvel való hit között.
Mire lenne szükséged, hogy beülj abba a talicskába? Segítene, ha biztosan tudnád, hogy a talicska képes megtartani, és a kötél is biztonságos és nagyobb valószínűséggel ülnél bele, ha meglennél győződve arról, hogy a talicskát toló férfi megbíható, rendelkezik azzal a képességgel, hogy átjutassan téged a tulsó partra, és elszántan óvna minden bajtól. De még ekkor is hitre lenne szükséged, hogy beülj a talicskába.
Isten nem követeli, hogy vak hitünk legyen, de azt igen, hogy tökéletesen bízzunk Benne. Igéjén keresztül készségesen kijelenti magát: ki ő, mik a tervei, és mit kíván tőlünk. Amint Hozzá jövünk, hogy lássuk ls megismerjük Őt, halljuk az Ő kívánságát: ,, Bízzál bennem".A Bibliában több százszor biztat bennünket arra, hogy bízzunk Benne. Hajlamosak vagyunk a bizalmat szürke területként kezelni, pedig Isten felszólítása fekete-fehér választ vár. Vagy bízunk Benne, vagy nem. Vagy Vele tartunk, vagy ellene fordulunk. Vagy beülünk a talicskába és átjutunk a másik oldalra, vagy csak a bámészkodók között vagyunk, mozdulatlanul?

- A hitről nem elmélkedni kell, hanem a szívünkkel, az értelmünkkel és a lelkünkkel belevetni magunkat!
( ezért nem is írok már többet:PJó éjt!)

Szerepünk elfogadása

2009-12-13T06:07:00.000-08:00

ez volt a kedden megtartott lánykör címe. Íme néhány főbb gondolat, illetve kép:)

- Mi a te szereped? Egyedülálló vagy, férjezett, elvált, özvegy? Meg vagy elégedve a szereppel, amit Istentől kaptál? Hiszed, hogy Isten az áldott irányítója szerepednek? Hiszed, hogy a legjobbat adta neked? Ha bízunk Istenben, hogy a tőle kapott osztályrész a legjobb számunkra, meghozhatjuk azokat a titkos döntéseket, melyek megajándékoznak a megelégedettséggel. Ha nem fogadjuk el Isten által kijelölt sorsunkat, elégedetlen szívű nők leszünk.

- Mikor válik felnőtté egy nő? Talán akkor, amikor már nem hasonlítja össze saját életét másokéval. Amikor már nem vár az ,, Igazira”. Amikor már nem arról álmodozik, hogy bárcsak máshoz ment volna feleségül, vagy hogy a gyermekei nagyobbak is lehetnénel. Akkor válunk felnőtté, amikor életünket és szerepünket Isten szemszögéből látjuk, amikor megköszönjük Istennek a tőle kapott szerepünket, és ajándéknak, nem pedig keresztnek tekintjük sorsunkat, amikor reggelente azt kérdezzük: ,, Istenem, hogy szerezhetek neked dicsőséget, betöltve a tőled kapott szerepe?”

- Elizabeth Elliot azért éli meg teljes odaadással, méltósággal a ráosztott szerepeket, mert tisztában van azzal, hogy Isten az, aki osztja azokat.

- Mi alapján értékel bennünket Isten a tőle kapott szerepünkben? A siker? A tökéletesség? Az ige elmondja: ,, Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikünk hűségesnek bizonyuljon.” ( 1 Kor 4:2). A hűséget méri Isten! Nem kell tökéletesnek és sikeresnek lennünk az ő szolgálatában- csupán hűségesnek. Megbízatást kaptunk. Szeretetében adta nekünk az egyedülállóság, a házasság vagy az özvegység ajándékát. Szuverén hatalmában eldöntötte, hogy e szerepben tudjuk a legjobban megdicsőíteni őt.

Imádat

2009-12-02T13:55:00.000-08:00

Meghajtom Előtte térdeimet.
Meghajtom Előtte szavaimat.
Meghajtom Előtte magatartásomat.
Meghajtom Előtte munkámat.
Meghajtom Előtte várakozásomat.
Meghajtom Előtte fájdalmamat.
Meghajtom Előtte akaratomat.
CSAK ELŐTTE borulok le.

Te alkottad, te tudod

2009-11-11T05:45:00.000-08:00

Isten mindannyiunkat különleges, egyedi teáscsészének teremtett. Lehet, hogy antik csésze vagy, rózsákkal kifestve, arannyal díszítve. Előfordulhat, hogy csupán egy hétköznapi csészének tekinted magadat - a mindennapi használatban már kicsorbultnak. Ne feledd, hogy a nehéz, de törhetetlen, ellenálló és nagy űrtartalmú pleh bögrére is szükség van!

Isten megtölti csészénket azokkal a dolgokkal, amit a legjobbnak ítél. Kirendeli, milyen legyen a testi és lelki felépítésünk, képességeink, körülményeink, feladataink és kapcsolataink.

Persze nem mindig tetszik nekünk, amit a csészenkbe töltenek. Emlékszel az Úr Jézusra a Gecsemáné kertjében? Amikor látta a ráváró szenvedést, így könyörgött: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Luk 22:42) Krisztus megfogta csészéjét, felemelte Isten elé, és ezt mondta: „Elfogadom a sorsomat. Áraszd belém erődet, hogy megihassam."

Minden csészének, az értekes mai porcelánnak és az egyszerű, durva agyagnak is van füle. Isten belehelyezte sorsunkat a csészénkbe. Vagy úgy döntünk, hogy megfogjuk és fölemeljük Istenhez, miközben ezt mondjuk: „Elfogadom a sorsomat, elfogadom ezt a csészét", vagy úgy döntünk, hogy darabokra törjük a csészét: „Isten, visszautasítom a sorsomat. Ez a csésze nem megfelelő méretű számomra, és nem tetszik, amit beletettél. Majd én irányítom a saját életemet."

A megelégedettség Isten mindenható irányításának elfogadása az élet minden területén. Megaláztam magam Isten előtt, és igy szóltam hozzá: „Megprobáltam bízni benned, de saját erőlködésemből túl sok keveredett ebbe a bizalomba."

A következő történet, amely két szerzetesről szól, világosan mutatja a különbséget aközött, mikor irányitom én a dolgokat, és mikor Isten.

- Olajra van szükségem - mondta egy szerzetes, es ültett egy olajfacsemetét.

- Uram - imâdkozott -, esőre van szüksége, hogy érzékeny gyökerei ihassanak és növekedjenek. Küldj gyenge záporokat!

És az Úr küldött gyenge záporokat.

- Uram - imâdkozott a szerzetes -, a fámnak napsugárra van szüksége. Küldj napfényt, könyörgöm!

És a nap ragyogott, bearanyozva a felhőket, melyekből esőcseppek hullottak.

- Most fagyot adj, Uram, mely megerősíti a fa szöveteit! - kiáltott a szerzetes. Es íme, a kis fa ragyogott a fagyban, de estére elpusztult.

Ekkor egy másik szerzetes kereste fel, és elmondta az ő tapasztalatait:

- Én is ültettem egy kicsi fát, és amint látod, gyönyörűen fejlődik. Istenre bíztam a fámat. Ő alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy magamfajta ember. Nem szabtam feltételeket. Nem határoztam meg módokat, és módszereket. „Uram, küldd azt, amire szüksége van - imádkoztam - esőt, napfényt, szelet, vihart vagy fagyot! Te alkottad, te tudod."

Bátorítás

2009-10-26T04:50:00.000-07:00

⁵Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek URa a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. ⁶Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az ÚR, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened^:
10Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő URad. ¹¹Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. ¹²Rubinból készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekből, összes határaidat meg gyémántokból. ¹³Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. ¹⁴Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád.

Ézsaiás 54

Isobel - Kuhn Sarok-klubja

2009-10-23T01:29:00.000-07:00

Mindenki előtt nyílt út.
Utak és út.
Az erős lélek a magasságok útján tör felfelé,
a gyenge a lefelé sietőt választja.
A többiek párás síkon
küszködnek a kettő között.
De mindenkit vár a magasságok felé,
vagy a mélybe vezető út, s mindenki a maga
dönti el, melyiken akar járni.
- John Oxenham

Ezzel az idézettel kezdődik Isobel Kuhn saját élettörténetéről írott könyve. Melyben beszámol arról, hogy hogyan kezdődött a Kínában folytatott szolgálata. Lebilincselő és tanulságos történetekről számol be, melyek megérintettek és engem is cselekvésre, Istennek való teljes odaszántságra és Benne való feltételnélküli hitre ösztönöznek.
Szeretnék megosztani veletek egy fejezetet, amelyben Isobel Kuhn egy nők között végzett szolgálatáról számol be! Olvassátok el, megéri:)

Isobel Kuhn

Férje így ír róla a bevezetésben : ,, Amikor egyszer szolgálatunkról beszélgettünk és azt kérdeztem, vajon mindig a szegények és tudatlanok között kell annak történnie, nyugodt határozottsággal- melyben egy kis dorgálás is volt- válaszolta: ,, Igen drágám, miért ne?,, Ez volt az ő tulajdonképpeni élete. Megtanulta a szenvedés művészetét és ez maradt egész életében bizonyságtételének tartalma. E könyv olvasói megismerhetik, hogy alapozódott meg egy ilyen élet,,. John Kuhn

A NEMES JELLEMŰ NŐ

2009-10-20T22:38:00.001-07:00

Egy igen jól ismert szakasz, a Péld 31:10-31 lefesti előttünk a nemes jellemű és bölcs asszonyt. Amikor erről a „szupernőről" olvasol, mire gondolsz? Tevékenységeinek hosszú felsorolására? Először én is így gondoltam. Ő minden kétséget kizáróan a „tettek asszonya" volt. Viszont, ha figyelmesen olvasod a szöveget, felfedezed, hogy mindaz, amit elért, belső jelleméből fakadt. Ez az asszony Istennel kapcsolatos ismereteit ügyesen és sikeresen alkalmazta élete minden területén, és így vált az szépséges festménnyé. Érdekes, hogy nem ismerjük nevét, sem azt, milyen volt a külseje.
Nem tudunk semmit egyéniségéről sem, azt viszont tudjuk, hogy férje és felnőtt gyermekei dicsérték. „Sok nemes jellemű nő van, de te felülmúlod mindegyiket! A csalóka báj rejthet egy csúnya személyiséget, és lehet hogy a szépség csak felszínes. De az az asszony, aki féli és tiszteli Istent, igazán szép és vonzó. Őt dicsérjétek!" Megfigyelted, hogy miért dicsérték? Nem azért, mert már hajnalban felkelt, késő éjszakáig dolgozott, vagy mert megvarrta ruháikat, megszervezte a háztartást, és ételt vitt a szegényeknek. Lelki tulajdonságaiért dicsérték őt. Micsoda elismerés! Minden általuk ismert nő közül ő volt a legjobb.
Ez a rendkívüli asszony elhitte, hogy Isten az életének áldott irányítója. Tisztában volt azzal is, hogy csak Isten szerinti döntések eredményeként képes az önuralomra. Ilyen döntés volt az is, hogy magát „lenvászon és bíbor" öltözetével tegye vonzóvá (22. v.). Nehezebb döntés lehetett a nyelvén való uralkodás: „Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít" (26. v.). A Péld 31 asszonyát nem uralták körülményei, sem családjának, háztartásának vagy üzleti életének követelményei. Ő uralkodott viselkedésén, idején és teendőin. Istennel való közössége volt élete központja. Nemes jellemének kialakulása az Isten mindenható irányítása előtt való meghajlás eredményeként született. Megengedte Istennek, hogy ő fesse meg élete képét. Viszont ő döntött úgy, hogy uralkodik megjelenésén, száján és tevékenységein.

Magány

2009-10-13T02:23:00.000-07:00

Mezer F. B. mondja ,, Ábrahám,, című könyvében, hogy a magányosság Isten gyakorló iskolája : ,, Hogy valóban Isten útján vagyunk, annak egyik jele- a magányosság,, . S így folytatja: ,, Semmi sem erősít bennünket annyira, mint az elkülöítés és átültetés... az üdvös követelménykre felébrednek a természetes lelkierők... nem szükséges feltétlenül elszakítani magunkat az otthontól, és családtól, de fel kell adnunk szívünk földi támaszoktól való legmélyebb függését, ha valóban meg akarjuk tanulni, mit jelent egyszerűen és teljesen az örök Istenben bízni.,,

,,Azt mondtad, ha nem a ruhánk,
De szíveink szaggatjuk meg,
Nem csak szájjal közeledünk Hozzád, Urunk.
Megnyitod az ég csatornáit,
Ránk árasztod áldásaid ,
Kegyelemmel és irgalommal fordulsz felénk.

Hozzuk hűtlen életünk Bocsáss meg, ó, Istenünk!
Bocsásd meg a vétkeink, úgy kérünk!
Bálványoknak áldoztunk, Önmagunkat imádtuk
Meggyaláztuk szentséges törvényed.

Küldj ébredést! Küldd Szellemed!
Öntözd meg a földünket,
Hadd legyünk élő,
Hadd legyünk tiszta
Hadd legyünk szent néped Neked.,,
( Mike duó, Küldj ébredést)

Női vonzerő

2009-10-08T02:28:00.000-07:00

Vonzerejük alapvető feltétele, hogy a nők elfogadják önmagukat. Ám ez egy városi környezetben, ellentétes irányú ideák világban élő nő számára véleményem szerint szinte lehetetlen, mert – hacsak nem áll kikezdhetetlen, az egész életére és életvitelére kiható, stabil világnézeti alapokon – az ént folyamatosan csiklandozza, irritálja vagy épp sérti az elérhetetlen ideálokat sugárzó kulissza, legyen az a média, egy bevásárlóközpont vagy egy wellness-szalon. Nehéz valódi önmagunkat meglátni a tükörben, ha lelki szemünk előtt folyamatosan plakátfiúk és plakátlányok jelennek meg! És akkor ott van még az is, hogy a nőmozgalmak által megfogalmazott női szerepekben és szerepeknek is meg kellene felelni, ám ezek az elképzelések néha már önmagukban is szerepzavarban vannak. Van tehát mivel küzdenie egy harmóniára törekvő nőnek.

Ahogy a feminizmus erősödésével a férfiak elvesztették szerepeikhez utat mutató iránytűjüket, úgy veszítettek el valamint a nők is. Valamit, amit nem lehet ideológiai viták tárgyává tenni (nem észérv), mégis, valami a lényegből: ez a szelídség. A szelídségen nem mulyaságot vagy valamiféle passzív attitűdöt értek, hanem épp ellenkezőleg: a valósághoz való aktív be- és elfogadó viszonyt. Harcot nem, de küzdelmet igen. A nő, mint „a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével” már nem feladat, minta, cél, és pláne nem életprogram. Pedig a szelídségnél nincs lefegyverzőbb és egyben hatékonyabb érveléstechnika, hiszen arra vesz rá, hogy önként tedd, amit (talán) nem akarsz. A szelídség a békét hordozza, a béke a beszélgetést, a beszélgetés a másik megértését.

Az öntudatos, modern nő általában férfiakkal harcol az érvényesülésért. A szelíd kooperál velük. És nincs jó helyzetben, mert az emberi kapcsolatainkat sokszor a dzsungeltörvények jellemzik, és ilyen terepen „evolúciós” szempontból a szelídség felér az önként vállalt kivégzéssel. Legalábbis első blikkre, mert valójában a szelídség megvédi magát!

A női vonzerő elérésénél tehát minden legyen gyanús, amiért úgymond izzadni kell. Le lehet szállni a szobabicikliről, ki lehet jönni a szoláriumból, és nem kell még egy sakktornát nyerni.

Ha tudunk szeretni – és ha van kit. És ha ez a boldogság, és ha a boldog ember szép, akkor máris bezárult a kör; aki szeret, máris szép.
Szeretni szelíden, és nem azért, mert megérdemeljük – ellenállhatatlan erő.

Érdemes küzdeni Érte

2009-09-24T03:21:00.000-07:00

Szeretet- nem egy olyan hely
ahonnan tetszésünk szerint ki-be járkálhatunk
Szeretet- inkább olyan mint egy ház,
melyet érkezéskor megigérjük, hogy soha el nem hagyunk
Zárd be az ajtót,
Dobd messze a kulcsot
Csak együtt vátoztathatjuk meg a sorsot, szorúlt helyzetünket,
Kezdjük úgy, hogy használjuk a térdeinket!

Szeretet- biztos menedék egy nagy vihar közepén
Szeretet- békés terület háború idején
És, ha egyszer úgy gondolod, hogy menni szeretnél
mert börtönnek érzed e hajót
Meglátod, Isten angyalt küld majd, hogy őrízze az ajtót!

Szeretet- valakinek csak egy szó,
könnyen belezúg, mert az olyan jó
Viszont nehéz mikor magáhoztér
Mert nem kap semmit a kimondott szavakért

Szeretet- azért van, hogy megvédjen minket
Hívni kell, hidd kapsz majd segítséget
nem kér semmit cserében tőled,
Csak szánd oda érte mindenedet

Én harcolni fogok érted!
Vajon te is harcolsz értem?

Ne félj harcolni,
Érdemes küzdeni Érte!

Sár vagy csillagok?

2009-09-22T01:21:00.000-07:00

Megítélés kérdése, hogy életünket pozitív vagy negatív szemszögből szemléljük.
Sokan hasonlítunk ahhoz a fiatalasszonyhoz, akiről a következő történet szól:
Elete nem úgy alakult, ahogy remélte. Amikor hozzáment szíve választottjához, aki a tengerészeméi szolgált, úgy gondolta, hogy nagyon romantikus és izgalmas lesz idegen országokban lakni, és körbeutazni a földet. Kél évvel később azonban már nagyon magányos és elégedetlen volt. Irt egy panaszokkal teli levelet a| édesanyjának. Nem voltak barátai, csak angolul
beszélt, és a nyelvtanulást is időpocsékolásnak tartotta, hiszen bármelyik nap jöhetett az értesítés, hogy tovább kell költözniük. A legrosszabb mégis az volt, hogy a férje soha nem volt otthon. A levelet a következőkkel fejezte be: „Már nem bírom tovább, hazamegyek." Bölcs édesanyja csupán egy kétsoros választ küldött:

Két nő nézett ki a börtön rácsain keresztül, az egyik sarat látott, a másik csillagokat.

Ez a bölcs asszony feltárta lánya előtt a megelégedettség titkát. Mindannyiunk előtt ott a választás lehetősége, hogyan szemléljük életünket: Tekintetünket irányíthatjuk a sárra, vagy felemelhetjük a szemünket, és nézhetjük a csillagokat. Minden nő életében vannak időszakok, amikor börtönben érzi magát. Isten azt akarja, hogy te és én eljussunk a megelégedettségre, még mielőtt körülményeink megjavulnának. Hogyan lehetséges ez?

A Fii 4:7-ben Isten részét látjuk a megelégedettség folyamatában: „és Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." A Living Bible a vers elején található és szócskát így értelmezi: „ha ti ezt megteszitek". Mit teszünk meg? Ha az imádságot választjuk az aggodalom helyett, akkor személyesen meg fogjuk tapasztalni Isten békességét. Micsoda ígéret! A zűrzavar, a problémák, a szívfájdalmak és aggodalmak világában mindannyiunknak békességre van szükségünk.

Ez a vers arra is rámutat, hogy miért nem rendelkezünk békességgel. Ha te és én aggodalommal, félelemmel vagyunk tele megelégedettség helyett, fel kell tennünk a kérdést, hogy megtettük-e a mi részünket. Ne feledd el, Isten azt mondja, hogy a mi választásunk az előfeltétele a tőle kapott békességnek.

A következő fordítást kedvelem a leginkább: „Es az Isten békessége, mely felülmúlja azt az erőt, melyet el tudunk képzelni, őrséget fog állni szívünknél és gondolatainknál a Krisztus Jézusban." Magam elé képzelem, amint Isten körülvesz őrző angyalokkal, akiknek az a feladata, hogy segítsék az én szegény, gyenge szívemet, amikor az aggodalmak megsokasodnak bennem, az értelmem összezavarodik és megtelik „mi lesz, ha" kérdésekkel. Szívem - érzelmeim bölcsője - vadul ide-oda himbálódzik. Isten békessége az, amire legnagyobb szüksége van az én aggodalommal teli szívemnek és értelmemnek.

Mit teszünk, amikor bár átadjuk aggodalmunkat Istennek, tíz perc múlva ismét visszavesszük?

Hányszor elimádkoztam a Fii 4:6-9-et, utána pedig ismét csak aggódtam. Úgy tűnt, hogy értelmem az aggódásban ragadt.

Gyakran mondtam: Uram, ismét itt vagyok. Tíz perccel ezelőtt is itt voltam, de nem lasznált, még mindig aggódom, ahelyett hogy betoltene a Te békességed. Megint elimádkoztam a Fil 4 alapján az én részemet és Isten részét, majd újra elkezdtem aggódni. Ezen a ponton felültem, rávettem magam, hogy kibújjak a meleg takaró alól, és az íróasztalhoz menjek. Tollat, papírt vettem a kezembe, és öszsreirtam azokat a pozitív dolgokat, amiket az Úr elvégzett év folyamán. Ezután imában végigmentem a listán, és hálát adtam, hogy ő eddig is munkálkodott, és most is munkálkodik. Majd lekapcsoltam a villanyt, visszabújtam kényelmes ágyamba, és ezután már békés szívvel aludtam.

Mindannyian átélünk negatív eseményeket; néha tragikusakat is. Ha ilyen helyzetben vagy, együtt érzek veled fájdalmadban. Gyakran imádkozom így: „Istenem, ne engedd, hogy hiába szenvedjek. Használd fel fájdalmamat, hogy átformáljon a te képedre. Használd, hogy megtanuljam a megelégedettséget."

Amikor nehéz események jönnek az életemben, hallom Isten hangját: „Add át az irányítást nekem! Szolgáltasd ki magad, fogadd el időzítésemet, fogadd el útjaimat. Bízd rám a végeredményt. Egyedül bennem bízzál."

Az ő hangja ezt is mondja: ,,Titkos döntéseid is dicsőségemet szolgáljál. Bár senki nem tud róluk, mások nem tudják milyen nehezek, hozd meg őket értem!,,

A FELSZÍNRE BUKKANÓ KÉPED

2009-09-14T22:14:00.001-07:00

A keret

Egy festményként képzeld magad elé életedet. Személyiséged, testi adottságaid, ajándékaid és képességeid alkotják a keretet. Valószínűleg nem újdonság, hogy sok nő ahelyett, hogy megköszönné a keretet, melyet Isten neki adott, idejének jelentős részében annak megváltoztatásával foglalatoskodik.
Olvastam egy kijózanító történetet egy ilyen asszonyról:
Ráhel nem volt megelégedve azzal a kerettel, melyet Isten neki adott. Biztosra vette, hogy testi és érzelmi hiányosságait, hiányzó képességeit egy életen át kell keresztként cipelnie. Szeretett volna egy másik keretet választani.
Egyik éjszaka különös álma volt. Különböző formájú és méretű keretek feküdtek szanaszét kölülötte. Meglátott egy gyönyörű keretet, belül drágakövekkel és arannyal kirakva.
- Ó, ez tökéletes lenne számomra - kiáltotta, és magára akasztotta. Az arany és a drágakövek szépek voltak, de túlságosan nehéznek bizonyultak, és összeroskadt alattuk.
Ezután egy bájos, virágmintás keretet talált. „Biztosan ez lesz a tökéletesen hozzáillő." Gyorsan fölemelte, de a virágok alatt szúrós tövisek voltak, melyek testét megsebezték.
„Nincs itt egy olyan keret, ami megfelelne nekem?" -Ekkor egy egyszerű kerethez ért. Se drágakövek, se gyönyörű virágok. Valami mégis vonzotta hozzá. Felemelte, magára akasztotta, és tökéletesnek érezte. Amint jobban megnézte az őt körülölelő keretet, felismerte, hogy ez volt az, melyet Isten eredetileg is neki alkotott!
Lehet, hogy valaki más kerete csábítóbbnak tűnik, mint a sajátod? Talán irigykedsz egy olyan nőre, akinek a kerete drágakövekkel vagy virágokkal van kirakva, de nem tudod, milyen nehéz az ő kerete. Azért imádkozz, hogy Isten segítségével meglásd azt a bölcsességet, mellyel megalkotott téged.

A művészi alkotás

Most pedig figyeljük meg a műalkotást a kereten belül. Ez képviseli azt a formálódó képet, amellyé válsz. Isten megfesti a hátteret, majd életed vásznán biztos kézzel irányítja az ecsetvonásokat, hogy remekművet alkosson. Isten meghív téged, hogy vele együtt alakítsd ki a képet. Ha alázattal meghajolsz az ő művészete előtt, Krisztus jelleme fog visszatükröződni életed képéről.
Lépj kissé hátra, és nézz rá a képre. Mit tükröz vissza? Krisztus jellemét látod rajta vagy eszeveszett tenni akarást? A jellem vagy a teljesítmény színeivel próbálsz festeni? Eletünkben a teljesítmény és az aktivitás túl gyakran beárnyékolja a növekedést és a jellembeli fejlődést. Lihegve rohanunk körbe, cselekedeteinkkel igyekszünk megfesteni a képet, de jellemünknek kellene kialakulnia előbb, és azt követhetik a tevékenységek.
George MacDonald nagyon jól fejezte ki: „Úgy gondolta, hogy cselekedettel elérheti azt, ami csupán létezésre vágyakozott."
Mit tart értékesnek a Biblia különböző nőkben és férfiakban? Belső jellemüket. Isten azt akarja, hogy célunk a Krisztushoz való hasonlóság legyen, hogy jellemünk az ő hasonlatosságára formálódjon. Ő ezt a képet akarja megfesteni. Mi viszont leginkább a keretre figyelünk. Isten azt mondja, hogy ez téves szemlélet.
Amikor Sámuel Izrael következő királyát keresve számba vette Jesse fiait, Isten így figyelmeztette: „Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (lSám 16:7)
Velünk ellentétben, Isten a belső értékekre figyel. Salamontól azt tanuljuk, hogy a „kedves asszony tisztességet érdemel" (Péld 11:16, NASB ford.) nem a csinos asszony, nem az okos asszony, hanem a kegyelmes szívű asszony. Péter is hangsúlyozta ezt a belső szépséget, amikor leírta, mi fontos Isten számára: „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt" (lPét 3:3-4). A nő valódi ékessége a belső jelleme!

Linda Dillow

Álmodozás

2009-09-03T11:50:00.000-07:00

,, - Sohasem sír?

- Még álmában sem. Ha alszik, olyan fehér, mint a fal, és talán nem is álmodik semmit, mert az ajka, a szempillája sem mozdul. Az nem jó, ha a leányok nem álmodnak semmit. Amíg az álmok, látomások elfoglalják gondolataikat, addig minden jól van. Féljen az ifjúúr azoktól a leányoktól, akik nem szoktak semmit álmodozni . ,,

Krúdy Gyula, Szinbád

KÖZEL HOZZÁ

2009-08-27T05:36:00.000-07:00

Istenem,

Hogy lehetnék egészen tied?

Mit tegyek, hogy megüresítsd oly sok bűntől terhelt, roskadó szívemet?

Istenem,

Hogy lehet, hogy nem vagyok szabad?

Szívem minden dobbanása azt suttogja rab vagy, csak rab, rab...

Valami bennem kettétört és széjjelhasadt

Segíts kifeszítenem a vasat!

Segíts újra levegőt vennem!

Uram,

Mit kell tennem, hogy újra lélegezzem?

Mi változtathatna helyzetemen?

Valami még adhat erőt elfáradt testemnek, ami mindíg újból

Visszafordíthatatlan, egyhangú nyomorbó próbál

Ki-ki törni?

Istenem,

Hol tudhatnék elrejtőzni?

Elesve a bűnnek terhe lelkem ismét összeörli

És darabokban betonon fekve, valami különös hang hatol be szellemembe

,, Hallgass el! Légy most csendben,

hogy szóljak Fiamon keresztül,

Csak meg kell, hogy üresülj!

Általa teljes gyógyulást hozok sebes szívednek

Örök, végtelen szabadságot rab lelkednek

Tudd, hogy én vagyok Istened

Oltamad és erősséged

biztos segítséged a nyomorúságban

Rejtőzz el,

Nyisd ki szemed és találd magad védő karjaimban

Kerülj olyan közel Hozzám, hogy engem láss meg önmagadban!,,

GIRLPOWER - férfiszemmel

2009-08-24T03:06:00.000-07:00

Szexi csajok domináns szerepben – kik ők, és mit akarnak? Üzenet a lányoknak, vagy figyelmeztetés a férfiaknak? Aki számít, benne van, sőt csinálja. Szóval, mire véljük a GIRLPOWER-t?

www.divany.hu/Kettos-latas/girlpower
A linkre kattintva egy cikket olvashattok. Ha van velemenyetek irjatok le!

A „girlpower” nem más, mint Amazónia harci kiáltása. A támadás kimondott célja a férfiak által uralt territóriumok visszafoglalása a jogegyenlőség nevében, ami politikailag korrekt gondolat lehetne, nekem azonban úgy tűnik, hogy a „girlpower-offenzíva” messze túljutott az egyenlőség eszméjén és határvonalán, és immár a férfitérfél gyarmatosítása felé vette az irányt. A modern Amazónia területfoglalási törekvései egyaránt jelentkeznek a munkahelyeken, a nyilvánosságban, a párkapcsolatban és az intim szférában. Totális letámadás folyik; minden érzékszervünk csapdába esik. A gondolati töltet nehezen kifogásolható álorcát mutat, a kivitelezés viszont kifejezetten a fő érzékszerveket támadja, merthogy a girlöknél végre nagyon is a nőiességből jön a power. Illetve abból, amit annak gondolnak.

A férfiak elleni támadás ténye abból is jól látható, hogy Amazónia ezúttal nehéztüzérséggel támad, azaz olyan bombázókkal, akik egyben a divatot is diktálják. Új típusú amazonokról van szó, nem holmi Ripleykről. Ripley maga egy régebbi kor amazonja, aki a hímeket meghazudtoló bátorsággal és erővel veszi fel a harcot még az Alienekkel szemben is. Ő azonban sosem volt bomba nő: Sigurney Weaver inas, csontos Ripleyjének pusztán egyetlen erotikus mozzanata volt, igaz, az a filmtörténet egyik legérzékibb momentuma: ez az a jelenet, amikor A nyolcadik utas a halál legvégén a menekülő űrkabinban egy szál bugyiban átlép a szkafanderbe, mielőtt katapultálja a szörnyet. Gyönyörű, szimbolikus pillanat, de ezzel kész, Ripley és kortársai nőiességüket hanyagolva bizonyították a gyengébb nem erejét.

Nem úgy az új csajok! Ha jól emlékszem, a „girlpower” a Spice Girls által lett programmá és divatszólammá, és valahol akkor állhatott be az a változás is, amikor már fontos volt, hogy a nők e „nemes” eszközökkel vívott harcok közepette is megőrizzék nőiességüket. Az erotika, amely eddig a férfikizsákmányolás titoktalan tárgya volt, fokozatosan olyan korbács lett, amely nagyon is visszacsap (vagy épp: oda, attól függ, kinél van a nyele). Az új csajok nemhogy figyelnek és bátran használják nőiességüket, hanem kifejezetten fegyverként fogják fel, csak épp ugyanolyan öncélúan és ugyanolyan etikával, mint a kritizált férfiak. Ebben a megközelítésben a „kihasznállak”, a „majd én megmondom, mit fogsz csinálni” és ehhez hasonló attitűdök nem éppen a nemek közötti fehér zászló lobogtatását jelentik. S ez nekem azért tűnik problémának, mert növeli a két nem közötti szakadékot, amelyet lassan akár át is minősíthetünk lövészárokká.

Ráadásul mindezt olyan eszközökkel teszi, amelyek ellen a média korában nehéz védekezni; a popkultúrán át küld direkt vagy kódolt üzeneteket az amazonok utánpótlás-csapatainak. Leginkább filmen és zenében. Ez utóbbiban ráadásul nagyon erős: például a „girlpower” mellett kardoskodik Pink, Beyoncé erre építette aktuális koncertturnéjának központi üzenetét, Britney Spears pedig egyre vadabb klipekkel teregeti ki a középosztálybeli nők lelki szennyesét, mondván, ha a srácoknak lehetnek mocskos vágyai, akkor a csajoknak is. De ez már büszke, felvállalós kiteregetés, amelyben a szelíd külsővel takart vad életvitel cinikus fölényt áraszt. Apa mosdik, anya főz – egy frászt! Ide nekem a férfikoszorút!

Az az igazság, hogy azok a nők, akikben a „girlpower” nyomot hagy, sok szimpatikus vonással is rendelkeznek. A nőiességükre való igény(esség)ük, az önállóság, az ambíció, a tettrekészség, sok esetben a vezetéshez való tehetség mind a vonzerőt erősítheti!

A probléma csak az, hogy van ebben egy olyan tónus, amely szerintem a férfiak többségét taszítja, illetve védekezésre készteti, és ez a vonás: a harc. Amikor egy nőből visszaköszön a kíméletlenség, a kompromisszumképtelenség, a szeretetnélküliség, a másik legyőzésnek alig vagy nem leplezett törekvése, hát, mindez azt jelenti, hogy két dudás van egy csárdában. Ilyenkor mentálisan akkor is két férfi száll ringbe, ha az egyik történetesen nő. És ugyan kinek használ, ha már a nők is hidegen uralják érzelmeiket?

A szórakoztatóipar futószalagon gyártja a tölteteket, most éppen Britney provokál egyik új klipjében (If U Seek Amy). Túl azon, hogy a gyermekei felügyeletét elvesztő díva részéről ez mennyire okos vagy épp hiteles húzás, magánügy. Amazónia azonban gyors tempóban terjeszkedik, és ez már közös ügyünk. Nőké és férfiaké egyaránt.